unbekannter Gast

Előszó#

Az adatbank 300 közmondás aktuális használatát dokumentálja 5 nyelven, párhuzamosan. A közmondások gyakoriságát nagy szöveg-adatbankok (korpuszok) támasztják alá. A jelentés, a sajátos használat, a rögzítettség és az elterjedt változatok mellett számos, közmondást tartalmazó autentikus szövegrész (korpuszpélda) található az adatbankban. Továbbá a közmondáscikkekbe belinkeltük a közmondások elsajátítását elősegítő módszertani gyakorlatokat.

Bevezetés tanulók és szakértők számára:

A közmondás adatbank felépítése:

  1. Közmondás
  2. Ekvivalensek más nyelvekben
  3. Komponensek
  4. Jelentés(ek)
  5. Sajátos használat
  6. Variánsok
    a. Alakváltozatok
    b. Komponensek cseréje
    c. Variánskomponensek
  7. Tipikus használat szövegben
  8. Példák
  9. További példák keresése a korpuszban
  10. Gyakorlatok

1. Közmondás#

Közmondás alatt a közmondás alapformáját értjük. Az alapforma rendszerint a közmondás leggyakoribb mondatértékű formája.

2. Ekvivalensek más nyelvekben#

Itt találhatók a más nyelvekre utaló linkek. A linkek az adott közmondásnevet tartalmazzák. Ha nem 1:1 a megfelelés, akkor egy kommentár jelzi a szó szerinti fordítást.

3. Komponensek#

A komponens-adatok célja a közmondáscikkekhez való hozzáférés a közmondás báziselemei segítségével. Minden komponens - a németben a névelő kivételével – lemmaként is és a közmondásokban előforduló ragozott formaként is szerepel.

4. Jelentés(ek)#

A jelentésmagyarázatokat elsősorban a korpuszpéldák vagy más forrásadatok alapján dolgoztuk fel. Lehetőség szerint egy sztenderd leíró nyelvet használunk. Ezek például olyan bevezető formákat tartalmaznak, mint »Annak kifejezésére mondják, hogy«. A jelentésleírás az általános szemantikai mondanivalót tartalmazza, amely az adott közmondás összes szokványos előfordulási esetére egyaránt érvényes (a szójátékot tartalmazó aktualizált használatra és az elferdítésekre azonban nem).

5. Sajátos használat #

Sajátos használat alatt azokat a konnotatív és pragmatikai aspektusokat értjük, amelyek a korpuszpéldákban gyakran megfigyelhetők, de a közmondás összes előfordulására nem általánosíthatók. Ezért ezeket a leírásokat gyakran olyan formák vezetik be, mint »( a korpuszpéldákban) gyakori ...«; »jellemző« vagy »egyes példákban«. A következők tartozhatnak a sajátos használat körébe:

  • Beszédaktus/kommunikatív funkció/kommunikációs szituáció
  • Konnotáció (pozitív, negatív, változó; lekicsinylő, felértékelő)
  • Stilisztikai jelölés
  • Feltűnő használat egy szakterületen
  • Feltűnő használat egy szövegfajtában
  • Feltűnő használat areális szempontból
  • Feltűnő használat csoportnyelvek és rétegnyelvek szempontjából

6. Variánsok
#

A variáns fogalmának az alapja az uzualitás, azaz csak olyan tipikus variánsokat veszünk fel, amelyek bizonyos előfordulási gyakoriságot mutatnak a példákban. A variánsok között megkülönböztetendők az ‚alakváltozatok‘ és a ‚komponensek cseréje‘.

6.1. Alakváltozatok#

Ez az adat az egyes közmondás-komponensek vagy az egész közmondás rendszerbeli alakváltozatairól tartalmaz információt (pl. morfológiai vagy grammatikai változatok, írásbeli változatok). Csak több példa által igazolt változatot veszünk fel.

6.2. Komponensek cseréje#

Ez az adat olyan változatokat és variációs mintákat tartalmaz, amelyeknél egy lexikai komponenst egy vagy több másik komponens helyettesít. Ezt a kicserélhetőséget korpuszanalízissel állapítjuk meg és meg kell felelnie az általánosíthatóság kritériumának. Az X-töltelékegységek tipikus példáknak tekinthetők, de adott esetben más lexikai egységekkel is kicserélhetők.

7. Variánskomponensek#

A variánskomponensek csak egyes lexikalizált változatoknál adhatók meg, nem pedig variációs mintaként. Azokat a variánskomponenseket jelöljük a felszínen megjelenő formájukban és lemma formájukban, amelyek különböznek a címszó-komponensektől. Ez az adat azt szolgálja, hogy a közmondások a változataikon keresztül is kereshetők legyenek.

8. Tipikus használat szövegben#

Ez az adat a közmondás tipikus szövegbeli beágyazódásáról tartalmaz információt. Itt különös jelentősége van annak, hogy a szövegbeli használatnak többszörösen azonosíthatónak kell lennie. Ezek az információk egy egyszerű narratív mondat formájában jelennek meg. Tipikus használat lehet a szövegben például:

  • gyakori argumentatív kapcsolódások
  • határozószók, módosítószók stb. gyakori beillesztése
  • gyakori jellemző mód, pl. kérdő mondat, felszólító mód
  • gyakori tagadás
  • gyakori szintaktikai transzpozíciók, pl. nominalizáció, mellékmondati pozíció vagy frázis-összetétel képzése

9. Példák#

A teljes szövegű példák túlnyomórészt az egyes korpuszokból származnak. A példák sorrendje a lexikográfiai adatok sorrendjéhez igazodik. Az első példa mindig egy prototipikus példa a közmondás mondatértékű előfordulására, lehetőleg „kanonizált” formában. Ezeket olyan teljes szövegű példák követik, amelyek a jelentést és a tipikus használatot jól illusztrálják, és lehetőség szerint nem variációk és modifikációk. Ez után következnek a rendszerszerű és szöveges variánsokat tartalmazó példák. Minden példa a hozzátartozó felirat számához van belinkelve, amely által a linkek kölcsönösen elérhetők. A példasor végén olyan „szabad” példák hozzáfűzésének a lehetősége is adott, amelyek nincsenek felirathoz rendelve, pl. különösen érdekes alkalmi modifikációk.

10. További példák keresése a korpuszban#

Itt azok a kereső kérdések szerepelnek, amelyek segítségével az adott korpuszban megtalálhatók a közmondások. Ez más felhasználóknak lehetőséget ad arra, hogy a közmondást az aktualizált korpuszban ismételten lekérdezzék, például, hogy további előfordulási helyeket találjanak a korpuszban. Ezen kívül ezek a kereső kérdések a további nyelvészeti parömiológiai kutatást serkenthetik.

11. Gyakorlatok #

Az adatbankból keresztutalásokkal el lehet jutni a didaktikai részhez, a következő opciókkal:

  • egy konkrét frazémán keresztül (teljes szövegű keresés)
  • egy onomasziológiai-tematikus kategórián keresztül
  • egy komponensen keresztül az alapformájából, beleértve az összes lehetséges komponenst
  • egy komponensen keresztül a jelentésleírásból

(Peter Ďurčo és Kathrin Steyer)