Page - 144 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Volume 1

144 öntudatosabb művészi tanulmánynyal folytatá és fejleszté. Az ó és az új világban egyaránt ismeretes keringője, az „An der schönen blauen Donau" arról tanúskodik, hogy a bécsi tánczzene uralma még mai nap is korlátlan s vitássá senki sem teszi. A bécsi ének és zene teljes képének kiegészítői végre a népéne- kesek, a kik a korcsmaházakban és vendéglők udvarán tartják előadásaikat a fölötte fogékony s a mellett kedélyesen vacsorálgató közönség előtt. Röviden csak „hárfásoktt-nak nevezték őket korábban, mivelhogy hárfával kisérték dalaikat. Az egyszerű hárfa ugyan a világpolgárias zongorának engedte át a tért, de a bécsi népénekes megmaradt a maga tősgyökeres humorával, találékonyságával, rythmikus dallamaival annak, a mi volt. A népénekesek által előadott couplet-k minden művészi igény nélkül lépnek föl, sokszor minden zenei előkészültség nélkül keletkeznek s így is adatnak elő, s mégis egész kincsét árúlják el a népben fölhalmozódott eredeti zenei tehetségnek. Tény, hogy a bécsi népénekesekéhez hasonló, azzal tehetségre és népszerű- ségre egyenrangú tüneményt a világ egy fővárosa sem bír fölmutatni. Futólag elkísértük tehát a bécsi zenét kezdetétől egész a mai napig, fejlődése legfelsőbb magaslatától egész a naiv népvigalmak koráig. Jó szelleme kisérje tovább!