Page - 175 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Volume 1

175 Legnagyobb haladást tett az alsó-ausztriai költészet a legújabb időben a próza-alakú költői műfajok terén. Az osztrák regény- és novella-írók nagyobb részt a legkülönbözőbb műfajokban jeleseknek bizonyúltak és hazájuk határain túl is kedveltjei a közönségnek. Az előbbi korszak némely írói, mint pl. Tschabuschnigg Adolf lovag, szintén megpróbálkoztak ezen a mezőn. Míg az ifjú-németek értelmében vett irányregényt csaknem egyedül Braunthali Braun (Jean Charles) nagy igétlyű munkái képviselik: a falusi történetek és műveltségi rajzok nagy tehetségű mívelőkre találtak Ausztriában. Rank József a Cseh-erdő tájairól szedte tárgyait, Silberstein Ágost az osztrák hegyes vidékekről; Kompért Lipót a cseh zsidóság (ghetto) életét és foglalkozását rajzolja megkapó képekben, Franzos Károly Emil pedig az úgy nevezett „Fél-Azsiau művelődési állapotait tárta föl a költői szemlélődés előtt. Anzengruber Lajos derék népies darabjai mellett szintén megkapó képeket rajzolt az alsó-ausztriai köznép életéből. Az óczeánon túlra szárnyalt a képzelete Kürnbergernek, ki a próza-alakú költészet terén oly gazdagon megáldott képviselője az „Amerikainüdew-nek (Amerika- csömör). Mások, mint Schuselka Ferencz és Schlögl Frigyes a kezök ügyébe esőhöz nyúltak, vagyis a bécsi népéletből merítették tárgyaikat. Kétségkívül ebben az irányban rejlik az alsó-ausztriai regényköltés ereje; a társadalmi és erkölcsi regény ennek mögötte maradt; mindazáltal e téren is érdemes munkákat hoztak létre Uhl Frigyes és Silberstein Ágost, sat., míg Wolfram és mások izgalmas regényei (Sensations-Romane) inkább csak pillanatnyi zajt csaptak, mintsem tartós tetszést keltettek. A történeti regény terén talán Laube Henrik „Deutscher Kriegu-je mondható a legkiválóbb jelenségnek. Nagyobb olvasóközönség szükségeihez mérten, nem ugyan tehetségtelenül, de erőik bölcs mérséklése nélkül írtak regényeket Breier Lipót, Scheibe Tivadar és Schirmer Ágost az egyetemes és az osztrák történetből, meg a jelenkori életből. Szintén részt vettek a regényírásban a nők is, kik leginkább férfinevek alá szerettek rejtőzni; említendők közülök Ritter E., Waldow Ernő és a legújabb időben Marriot Emil, ki a mai francziák reálistikus és naturalistikus előadásmódját követi. 1850 óta a beszélyírás is örvendetes haladást tett Ausztriában. E műfajjal főleg Pachler Faust szerzeményeiben találkozunk újra a hírlapi novella azon álláspontján, melyen azt a negyvenes években hagytuk volt. A novellaírói tehetség később is gyakran karöltve haladt a tárczaírói képességgel, csakhogy előbbkelő alakban. A legjobb osztrák tárcza- és tanulmányírók, mint Kürnberger