Page - 192 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Volume 1

192 fordítson a dolgon. Körülbelül így képzelhetjük a rögtönzött színjátszást, mert fönn semmi sem maradt az egész dicsőségből, mivelhogy a rögtönzött darabok szerzői semmit sem írtak le, csak a rendezést, meg a dalszövegeket. A rögtönzött játék nagy hatásának sokféle bizonyítéka maradt ránk, de kezessége már csak hosszú élete is. E technikát aztán beledolgozták a hanswurst-játékokba, melyek, a meddig a találékonyság győzte, a legkülön- félébbképen s a legszabadabb módon termettek. Prehauser az egész világot ebbe a gúnyába bújtatta. Hanswurst, az átöltözködések nagy mestere, bele- bújt minden hivatásba; most a női alsószoknyát vette föl, majd tojásból mászott ki. A némajátékokban visszaváltozott harlekinné, a hol aztán mindig az volt a főtréfa, hogy Pantalont rászedte, jól elverte és maga is elveródött — mert az embernek személyében való ezen goromba megtámadása s ennek nevetséges volta a komikum őseredeti jelenségei közé tartozik — és végül elvette Colombinát. A tréfa e világába változatosságot egy Weiszkern nevű színész vitt, a ki Odoardo, a nyűgös öreg úr alakját találta ki. Egy más komikus jellem feltalálása félelmes versenyt hozott a Hanswurstra. Kurz Félix József nevű vándorszínész Bécsbe vetődött s megtetszett a Bernardon, egy vásott, korhely, ügyefogyott ficzkó, szerepében; meg is tartotta a nevet s a jellemet egy állandó alakban s meghökkentő hatást csinált vele. Bécs nem tudott betelni e kaczagtató suhanczczal. Kurcz szemes ember volt, a ki értette publikumát; noha Prehauser- Hanswurst urammal nem mérkőzött igazi komikum dolgában, mégis túlszárnyalta, mert mozgékonyabb volt, a szóvicczet gyakorolta és tréfáit erősebben fűszerszámozta. Bors volt a só után. Prehauser elég előrelátó volt arra, hogy Kurczczal a dolgok során közös munkára egyesüljön. Fönnmaradt közös színészi munkásságuknak egy irodalmi emléke is : „Bernardon, Pumphia a hűséges herczegkisasszony és Hanswurst, a zsarnok tatár Kulikán". Kurcz-Bernardon adta Pumphia herczegkisasszonyt, Prehau- ser-Hanswurst a Kulikánt, Tatárország urát. Kulikán és Cyrus perzsa király, kik háborúban vannak egymással, két nyúlszívű fennhéjázó, kik egymást felváltva győzik le egy-egy maroknyi pipogya legénynyel a szerint, hogy hol az egyik, hol a másik viseli magát gyávábban. Először is Kulikán győz, aztán Cyrus. Kulikán szerelemre akarja erőszakolni Pumphiát, Cyrus leányát; de ez már rég titkon felesége egy Faustibus nevű hajdúnak és hű is az urához. Kulikán megveretik. Cyrus először felháborodik ugyan Faustibus hajdú szerelme vakmerőségén, utóbb azonban megáldja a hűséges párt.