Page - 213 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Volume 1

213 mányoztak, az államhoz nem volt szabad nyúlnia az osztrák embernek. Kereset és élvezet; harmadik nem volt. És mily könnyű volt a kereset, mily olcsó az élvezet! Egy ezüst húszasból akkoribban egy ember egész nap elmulathatott. Bécs gőzköre el volt telve kirántott csirke illatával, a gumpoldskircheni szőlőtőke virágjával, s közbe szólt Strauss és Lanner keringőinek elbűvölő hármas rhythmusa. A tavasznak megvolt a virága, a nyárnak kirándulása, a télnek táncza s az egész esztendőnek a sok szép asszonya. A hatalmasok túlkapásai elleni védelem volt a rossz élez, mely kielégítette a bécsinek veleszületett nevető kedvét. És mégis e sima fölszín alatt komolyabb érzelmek lappangtak, melyek, hogy bátran napvilágra jöjjenek, csak a mentő szót lesték. A kedély s a lélek ily helyzete számára szinte teremtve vala Nestroy. Mint jó, igazságos, bensőleg lágy természet — mert őt, a rakonczátlant, végűi is megbilincselte egy kisded asszonykéz — szívére vett minden igazságtalanságot, minden hitványságot, a mely fel- fuvalkodik, minden nevetségest, mely imponálni akar. Haragjának formája az élez, a maró gúny vala s néha a szeméremmel sem törődő felháborodás: a cynismus fel- s leszállott a gúny egész létráján végig s tomboló csúlon- dárossága néha felfokozódott Swift színvonaláig. A hogy a félnéma idő magával hozta, fele erejét Nestroy a néma játékába lopta be. A mit a szó kimondatlan hagyott vagy hagyni kénytelen volt, kimondotta azt a játéka. Voltak neki élezés taglejtései, gúnyos arczkifejezései, sőt szeme és szem- öldöke játéka daemoni volt s el tudott torzúlni az ördögiesig. Ha már most éleze által nem ritkán valósággal mintegy a fölszabadítás művét végezte, mégis nem mindig maradt az illendőnek keretén belül. Az élez oly hatalom, melyet nehéz kezelni; az élez szuverénításra törekszik s nem ritkán ura a gazdájának. Könnyen feláldoz aztán az élezés ember mindent a tréfa kedveért és az elvtelenségnek esik áldozatáúl. Attól a vágytól, hogy min- denen élezelődjék, Nestroy sem ment. Azt a szélesen elterjedt modort, hogy a legkomolyabb dolgot is élczczel üsse el, fel nem találta ugyan, de példájával bátorította. Hogy a trágárságba is nagyon belegázolt, az szintén korával függ össze, mely nagy tárgyakról minden szót tilalmazott, a mikor aztán az élez mindig a nemi viszonyoknak mindenha kedvelt themájára veti magát, melyek, ha szenvedély vagy erkölcsi komolyság meg nem nemesíti őket, oly könnyen nevetségesek. Nestroy és kora egymást nevelték és értették. Benne jelenik meg még egyszer a múlt százév Bécsének tréfás kedve, de élesebb szervekkel ellátva és egy megegyszerűsített s vele