Page - 248 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Volume 1

248 és „Krisztus diadala", valamint Kempis Tamás illusztrácziói, és számtalan más igéző szép lapja van teli mély érzéssel és élénk természeti érzékkel; ezek tág körökben megőrzik emlékét. (L. képünket.) A mi említésre méltó, nagyobbszerű mű Bécsben az egyházi és ezzel rokon stílben az újabb festészet munkáiból található, mint a Fogadalmi-templom festészeti ékítése Trenkwald, Laufberger, Wörndle Ágost és mások által, továbbá a brigittenaui és fünf- hausi templomok képsorozatai Mayer L. és Schönbrunnertől, az akadémiai gimnázium falfestményei Trenkwaldtól, a Szent István-, a Fogadalmi- és Schotten-templomok stb. üveg és mozaik képei Geyling, Klein M., Rieser és másoktól: mindaz vagy Führich korábbi tanítványainak munkája, vagy pedig ő rá, mint Ausztriában a mai egyházi festészet nagy mesterére vezet- hető vissza. Trenkwald és Laufberger Ruben Keresztély tanítványai valának, ki Cornelius irányát követte s Prágából Bécsbe hívatván, itt húsz évig volt az akadémia igazgatója s többi közt Svoboda Károly, Lauffer, Till, Grottger Artúr s Müller Károly Lipót voltak tanítványai. — Ezen szigorú irány művészei teremtették az ötvenes és hatvanas években azon említésre méltó misekönyvet, melyet ő felsége a császár IX. Pius pápának ajándékozott és mely kezdőbetűkkel és miniatűr képekkel gazdagon díszítve a kis-képírás remekműve. Ezen drága misemondó festéseit, mely stílben és kezelésben a középkor és a renaissance illuminatorainak pompás munkáihoz hasonló, Blaas Károly,*az ösmert arczkép- és történeti festő, továbbá a korán elhunyt Emler Bonaventura, Führich, Geiger P. N. János, Kuppelwieser, Madjera K., Mayer K., Ruben Keresztély és Ferencz, Schulz Lipót és Trenkwald késziték. Ki kell emelnünk, hogy Bécs egyáltalán magas fokon áll az efféle kis-képírói munkákban, feliratok, diplomák stb. művészi kivitelében és szépírási kiállítá- sában. Az effajta dolgozatokban Geiger Károly, Laufberger, Klein, Machold és mások ritka termékenységet tanúsítottak. Rahl Károly művészete ellenben a nagyot, hatalmast, érzéki szépet kereste s ő volt a bécsi monumentális festészet második úttörő mestere (1812 —1865). A keresztény eszmekör mellé helyezi a mai festészet másik eszményi alakkörét, a görög istenek és hősök mondáit, ezeket költőileg fejli tovább teremtő észszel, mint a Todesco - palotában a Paris - mondakört; összeköti azokat az emberi művelődés, szokás és művészet történetével egy ege'szszé, s elmésen megtölti velők festői díszben a monumentális épületek, a színházterem, az aula, a dicsőség csarnokának belső termeit. Hasonló szellemben vannak tartva Rahl képsorai az új operaházban és a bécsi