Page - 286 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Volume 1

286 menyeken nem lehetett fölismerni sem az anyagot, sem a tárgy czélját. A legutóbbi években megszabadúlt e hibától, megtanűlta saját anyagát becsülni, azt sajátosságainak megfelelően és régi technikák segélyével díszíteni, megtanulta azt is, hogy a segédanyagokat miként kell jobban és helyesebben alkalmazni, s a tárgyat nem szeszélyes, hanem szépen rajzolt díszítmény nyel emelni. így egészben véve a bécsi dísztárgyak ipara sokkal gazdagabb és nemesebb lett, semmint tíz vagy húsz évvel előbb volt, s néhány más ipart, mely neki szolgál, vagy vele rokon, mint példáúl a véső-művészetet vagy a könyvkötést szintén magasabbra emelte. Az utóbbi sokáig vonakodott a helyes útra térni. Sokáig ingadozott a túlhalmozott díszborítékok és a közönséges megaranyozott vászon táblák között, most azonban kezdi a bőrt, ezen kitűnő és erős anyagot figyelembe venni. S így van a dolog mindenütt, még ha a művészi ipar ezen fő ágai mellett a kisebbeket és szerényebbeket akarnók is bírálatunk tárgyává tenni. Noha nincsenek teljesen kiirtva a régi ízléstelenség nyomai, — a közönség, mely abban nőtt föl, nagyobbrészt ragaszkodik hozzá, — mindazáltal min- denfelé helyes elvek érvényesülnek. Régi technikai eljárások ismét fölújúltak; megvan az igyekezet, hogy az anyag követelményeinek eleget tegyenek; átalános a szép formára, nemes díszre, helyes színekre és észszerű szerkezetre irányzott törekvés. A bécsi művészi ipar a termelésre képessé vált, s a mellett jellemére nézve bécsies maradt, sőt a saját modorával, miként láttuk, másoknak is példát adott.