Page - 315 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Volume 1

315 és sárgarézzel, meg horganynyal való összeolvasztása által keletkezett pakfong, újezüst, alpacca, lunáid stb. szolgáltatja a nyers anyagot több jelentékeny bécsi iparág részére. Az úgy nevezett „bécsi czikkek" közé — a melyek között a bronz- árúk állnak első helyen, — tartoznak a több ügyes iparos által egy fél- századdal ez előtt meghonosított bőr- és fa-díszműárúk is, mely utóbbiak főleg a török mogyorófa, olajfa és badeni meggyfa földolgozásán alapúinak, és végűi a százfelé elágazó, nagyszerűen kifejlődött esztergályos-ipar, meg az ezzel szoros kapcsolatban levő műfaragó ipar is. Ez utóbbi a tajtékot, borostyánt és bruyer-fát dohányzóczikkekké; a fát sétapálczákká, nap- és esernyőnyelekké, végre a szarut, gyöngyházat, elefántcsontot, csontot, béka- teknőt gombokká és egyéb rövidárúkká alakítja át. 1872-ben csupán a gombok forgalma 2,350.000 forintra rúgott és csak gombkészítéssel 3.000 munkás foglalkozott. Habár ezen iparágak terjedelme csökkent is, mindamellett a bécsi czikkek, a melyekhez legyezők, tekegolyók, préselt érczárúk, egyes játék- szerek és a papir díszműárúk is tartoznak, műhelyei oly széles munkakört foglalnak el, hogy az forgalom, technikai és művészi jelentőségre nézve némely osztrák tartomány összes iparát messze túlhaladja. Üzemi módját sajátságosan jellemzi a gyáripar alapelveinek a kisipar vagy házi ipar szer- vezetével való összeolvadása. Tekintsük példáúl a Bécsben és külvárosaiban működő több mint 400 önálló gyöngyházgomb-esztergályozó vállalatok egyikét. A szükséges meleagrina margaritiferá-t minden önálló vállalkozó egy bizomány-űzlet útján szerzi be, mely tőle a kész árút gyakran a kivitel részére visszavásárolja. E vállalkozó a lakásához tartozó egy vagy két szobában, esetleg nagyobb műhelyben bizonyos számú tanonczot és segéd- munkást foglalkoztat. Előbbiek a gyöngyházgomb készítésének néhány módját elsajátítják, tanonczéveik letelte után gyakran ugyanazon műhelyben maradnak mint segédek, és egész évben, sőt egész életükön át túlnyomólag ugyanazon czikket készítik, az avatatlanokat meglepő ügyeséggel. A munka- bér csekély, a foglalkozás nem veszélytelen az egészségre. E vállalatok sikerét jelentékenyen csökkentik a vidéki hasonnemű műhelyek, melyek, minthogy munkabérük és egyéb előállítási költségeik sokkal cseké- lyebbek, még nyereséget juttatnak akkor, midőn a bécsi műhelyekben arra már nem lehet számítani. Bizonyosra vehető, hogy az ily nemű tömeges czikkek gyártása Bécs drága talaját oda fogja lassankint hagyni, míg a 40*