Page - 16 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

10 kereskedők árúrakodója s a Magyarország felé vivő országút, nyugat felé a skót szerzetesek azon érdeke, hogy kerületüket hasznosítsák, dél felé a nemesség, a herczegi szolganép s az udvarral összeköttetésben állott polgárok lakóházai. A megnövekedett városi terület lassanként új bekerítést is nyert falakból, tornyokból és sánczokból, melyek mögül a polgárok fejedelmök jogait és saját biztonságukat könnyebben védelmezhették ellen- séges támadások ellen. S a város mai területének határaihoz közel már községek állottak, mint Erdberg, Matzleinsdorf, Gumpendorf, Szent-Ulrik (Zeismannsbrunn) és Als, melyeknek zsellér lakosai közel érintkezésben álltak a várossal. Bécs e körülmények folytán mindinkább kimagaslott a Duna melletti városok közül. A Hofburgban többször időzött a hatalmas hohenstaufi, Barbarossa Frigyes császár is. Örömriadallal üdvözölték a polgárok, midőn 1189. május havában fényes kíséretével oda bevonúlt, hogy daczára agg korának, az új keresztes-had élére álljon. Bécsre voltak irányozva Német- és Angolország szemei, V. Lipót herczeg idejében, mint a Minnesángerek és lovagjátékok központjára s mint arra a helyre, melynek közelében V. Lipót herczeg az Ausztrián keresztül menekülő Richard angol királyt elfogta. A herczegi palotában talált 1204-ben menedéket Imre magyar király özvegye fiával, Lászlóval s a hozzá hű maradt püspökökkel és főnemesekkel sógora, Endre herczeg üldözései ellen. Bécs II. Frigyes csá- szártól nyerte a birodalmi közvetlen városok állását, midőn ez az utolsó Babenbergre a birodalmi kiközösítést kimondá. A nemes nemzetség iránt, melynek Bécs első föllendülését köszöné, híven megőrzött emlékezésről tanúskodik az, hogy egy azon korbeli bécsi krónikairó az utolsó Babenberg halála napját Ausztria legnagyobb gyásznapjának nevezi. A Babenbergek kihalása tényleg veszélylyel fenyegeté Bécs állását. A pápai párt ugyanis a megürült birodalmi hübérnek, Ausztriának és Stiriának Magyar- és Csehország közötti megosztására törekedett. E ter- veken megdöbbenve, a polgárok szorosan csatlakoztak a császárhoz, abban a reményben, hogy ő e tervek megvalósításába bele nem egyezik. Csak mikor a császár a herczegségek eladományozása fölötti határozatával egyre tovább késedelmezett, csatlakoztak azokhoz az osztrák földesurakhoz, kik a babenbergi birtokoknak Premysl Ottokár herczegre, Venczel cseh király fiára ruházása mellett fogtak pártot. Ausztria és Stiria egyesítése II. Frigyes császár halála után csakugyan meg is történt. A földesuraktól,