Page - 28 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

22 Labachi Stern, az ostrom egyik szemtanúja, — mert ha akkor a török elfoglalhatja vala Bécset, akkor még ebben az évben benyomúl a felső németországi tartományokba s mindent elégetett és összerombolt volna." Bármekkora volt is vagyonban, jóllétben a veszteség, melyet az első török ostrom okozott, az mégis könnyű szerrel lett volna pótolható, ha a hős védelem minden veszedelmet elfordított volna Bécstől. Csakhogy a város ez időtől kezdve állandóan abban a veszedelemben forgott, hogy földúlja a török. A vallási és nemzeti pártok magatartása Magyarországon és Erdélyben s a pénzben és katonaságban való hiány nem engedte, hogy a török az Al-Dunára maradandólag visszaszoríttassék. Ura levén Magyar- ország nagy részének, minduntalan megújította a háborút, majd nyilt, majd titkos egyetértésben Francziaországgal. Uralkodott az osztrák és a német politika fölött több mint egy századig s akadályozta a birodalom és a Habsburgok hatalmának megszilárdúlását a magyar korona országaiban. A török 1596-ban újra Bécs ellen nyomult. Győr várának eleste után polgárok, parasztok, katonák éjjel, nappal Bécs erődeinek védelmi karba helyezésén dolgoztak. Csak midőn Győr Schwarzenberg Adolf és Pálffy Miklós vitézsége által 1598-ban ismét a császáriak kezébe került, akkor kezdett enyészni a veszedelem, s az öröm e fölött oly nagy lőn, hogy II. Rudolf császár meghagyta a rendeknek és városoknak, hogy a keresztútakon mindenütt kőoszlopokat állítsanak a következő fölirással: Az Ur Istennek dicséret és hála, Hogy Győr keresztények kezébe szállá! Innen kezdve Bécs huzamos időn át kevésbbé érezte a török veszedel- met. E helyett azonban a magyar- és csehországi protestáns pártoknak az örökös tartománybeliekkel való szövetsége kezdte a főváros békéjét zavarni. Bouquoy gróf a liga hadaival 1620-ban Bécs ellen nyomult. A város hadi táborrá változott megint s azonfelül még a megsegélése végett külvárosaiba nyomult lengyel kozákok fosztogatásainak és kegyetlenkedéseinek is ki lőn téve úgy, hogy az elővárosok lakossága elmenekült s a polgárok a tulajdonban okozott károkért 40 ezer forintot voltak kénytelenek fizetni. Az erre következett s harmincz évig dühöngött vallásháborúban a svédek is megjelentek Torstenson alatt Bécs előtt azzal az eltökéléssel, hogy a Rákóczi fejedelem alatti magyarokkal egyesülve, a város birtokába jussanak. Ép oly káros hatású, mint a török háborúk, volt Bécs fejlődésére a reformáczió. Kezdetben Bécsben is zavaros nézeteken alapúit az egész