Page - 44 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

38 városba a nyugoti magaslatokról. A nyugoti elővárosok vízbeli szükségletén 1804-ben Albert szász-tescheni herczeg segített az által, hogy Hütteldorf mellől a Halterthalból hét forrást vezettetett be azokba. S midőn a megsza- porodott lakosság igényeit a forrásvíz addigi mennyisége többé ki nem elégít- hette, I. Ferdinand császár 1835-ben azzal ajánlotta vissza a koronázási aján- dékot az alsó-ausztriai rendeknek, hogy abból a Duna fölhasználásával új vízvezetéket létesítsenek a város és az elővárosok használatára. Bécs nagy és kellemes, az idegenek által örömest látogatott város hírébe jutott, mely — XVIII. századbeli utazók állítása szerint — Párissal és Londonnal vetélkedett. Csak az volt a panasz, hogy utczái túlságosan keskenyek arra, hogy róluk a paloták és középületek pompáját csodálni lehessen. A császári udvarnak széles körökre volt vonzó ereje. I. Lipót óta abban a hírben állt, hogy előkelő jellegét és fényét egy udvar sem múlja felül Európában. „Megengedem, — írja Kuchelbecker, — hogy más poten- tátok udvara, kiváltképcn pedig a franczia ép oly népes s hogy annál talán ép oly sok lovag és más szolgálattevő van alkalmazva, mint a császárinál; csakhogy amaz udvaroknál az alkalmazottaknak alig fele élvez fizetést vagy zsoldot, a legtöbben közúlök beérik a praedicatummal, vigasztalást merí- tenek a survivance édes reményéből s türelemmel várnak, míg antecessoruk helyet enged nekik. Itt ez mi nálunk mind másként van.u Kuchelbecker beszéli, hogy a szolgálatban állók nemcsak hogy mind zsoldot húznak, hanem hogy még a szolgálaton kivúl állók is, le az utolsó szolgáig, fizetésben és nyugdíjban részesülnek, hogy az udvari magas méltóságok viselői mind a legfőbb és leggazdagabb nemességből valók s hogy ezek büszkeségüket találják abban, hogy saját fényükkel a császári udvar tekintélyét emelhetik. De a bécsi udvar az előkelő nemességnek egyúttal mintegy iskolájáúl is volt tekinthető, a hol finom modort és szokásokat tanúihatott, s ez okból a bel- és külföld legnemesebb családjai azon voltak, hogy gyermekeiket az udvari személyzet közé és a hadseregbe, vagy az állami hivatalokba fölvétessék. A császári udvar e nagy tekintélye Bécset Európa minden részeiből érkező idegenek találkozó helyévé tevé, a mi ismét a polgárok jóllétére volt jelentékeny hatással. Bécs szellemi élete, mely korábban oly szegényes és egyoldalú vala, szabadabb, a fölvilágosodás eszméivel nagyobb összhangban álló irányt vőn. I. József és VI. Károly óta a jezsuiták elveszték politikai túlsúlyokat s eny- hébb vallási nézetek jutottak érvényre. Mária Terézia, noha ő maga hitében