Page - 56 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

50 a modern alkotmányos államélet alapját képezik. 1848 márczius 13-án indult meg a mozgalom az országháznak polgárok és tanulók által meg- szállott udvarán, épen abban a perczben, mikor az osztrák rendek a császár elé terjesztendő föliratok fölött tanácskoztak. Innen csakhamar elterjedt a mozgalom úgy a bel-, mint a külvárosok utczáira s egyes külső részekben gyújtogatásban, gyárak lerombolásában tört ki. Három napig tartott ez állapot, míg az I. Ferdinand császár által kihirdetett alkotmány, a sajtó- szabadság és a nép fegyverviselési jogának megadása az izgatottságot le nem csillapítá s az új kormány a polgárság és tanuló ifjúság segítségével a rendet és békét helyre nem állítá. A nagy politikai vívmányok fölötti örömnek azonban csak rövid ideig volt nagyobb hatása a közhangulatra. Kevéssel a márcziusi napok után a radikális vezetők izgatásai győztek a mérsékeltebb szabadelvűek nézetei fölött. A radikálisok a fölizgatott tömegben egyre azt a gyanút szították, hogy a megnyert vívmányoknak nem lesz állandósága, egyre újabb meg újabb politikai követelésekkel állottak a gyenge minisztérium elé s tüntetések rendezésével igyekeztek azoknak nagyobb nyomatékot adni. így pl. az április l-én kihirdetett sajtó-törvényt az aulában nyilvánosan elégették, az áprilisi alkotmányt, mivel kettős kamara-rendszert állított föl s a radikálisoknak nem tetsző választási rendet állapított meg, elitélték s azt követelték, hogy Ausztria szorosabban csatlakozzék Németországhoz s hogy a nemzetőrség politikai testületnek ismertessék el. Május hó 15-én egy fölfegyverzett polgárok, tanulók és nemzetőrök által kisért küldöttség jelent meg a várpalotában, hogy a császárnak egy tömegesen aláirott kérvényt nyújtson át. Ujabb zavargások kitörésétől lehetett tartani, s a császár harmadnapra elhagyta Bécset s Innsbruckba helyezte át udvarát. Az a kísérlet, hogy az egye- temi legio föloszlattassék s az aula bezárassék, arra vezetett, hogy az utczákon torlaszokat emeltek az előnyomúló katonaság ellen. A vérengzés megakadályozása végett a községi bizottság, a nemzetőrség és az egyetemi legio tagjaiból bizottság alakúit; ez azonban nem felelt meg föladatának, sőt azon törekvésével, hogy a kormány minden elhatározására, cseleke- detére nyomást gyakoroljon, a mozgalom tovább terjedésének lőn szítója. Most már János főherczegnek a császár helyettesévé történt kinevezésétől, új kormány alakításától s az osztrák alkotmányozó országgyűlés össze- hívásától remélték azt, hogy az izgatottság lecsöndesül s hogy a szabadság- mozgalom törvényszerű irányba tér. Ebben a reményben tért vissza a