Page - 88 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

82 egész város beépítésének tervére; látni azt is, hogy az elmúlt idő bureaucra- ticus kormányzásának a nagyszerű új alkotás vezetésére még mindig túlságos nagy intéző hatalmat engedtek; mind a mellett az emlék-épületeknek és lakó palotáknak e büszke sorából álló, most nagyjában befejezett mű az újabb építéstörténetben páratlan alkotás marad; még pedig egyéni érdekességű, kirekesztóen a Duna melletti császárváros sajátos bélyegét viselő alkotás. Az emlék-épületek képezik azt a kapcsot, melynél fogva a jelenkori Bécs az európai művészet nagy fejlődésének menetéhez oda fűződik. Egy alkotó rész sem hiányzik itt, mely a tizenkilenczedik század valamely nagy városának teljes pompája kifejtéséhez szükséges. A mi korunk műveltsége nemcsak a közvetetlenül elmúlt időn, hanem évezredek sok lépcsőjű talapján nyugszik. A jelenkori építkezés története mintegy nagy repertóriuma vala- mennyi építésmódnak. De ezeket Bécsben nem merev iskolás, száraz elméleti alakban találjuk föl, hanem mint kiváló személyiségek szellemének termé- szetes kifejezését. Hansen a görögösség képviselője; Schmidt lelkes híve a középkornak, míg Nüll, Ferstel, Semper és Hasenauer, hol mint inkább a franczia, hol mint kiválóan a római, vagy az általános olasz renaissance mesterei sorakoznak melléjök. És nekik mindnyájuknak ismét megvan határozott helybeli közös vonásuk, vagyis az a törekvésük, mely tudva, nem tudva a „genius loci" életkedvű, vidám természetéhez alkalmazkodik. A zenekedvelő város mindenek előtt múzsatisztelete számára kivánt új templomokat. Mint a városbővítő telkeken emelt egyik első nagy épület, keletkezett (1861 —1869) a Nüll és Siccardsburg építette cs. kir. opera- színház. A két mester már 15 évvel előbb bebizonyította a Carl-szinház építésével, hogy van hivatása ama rendkívül bonyodalmas föladat megoldá- sára, melyet korunk színpada az építő elé tűz, s ugyanazt itt újra igazolta. Mellőzzük a technikai természetű jelességeket, melyek a bécsi opera-szinházat a maga nemében legkitűnőbb intézetek mellé állítják. Mint műtermék, kétség- kívül a jelenkor legeredetibb alkotásai közé tartozik. Nüll szoros barátságban volt Schwind Móriczczal, azért látjuk ezt ama művészek élén, kikre az építő művének díszítését bízta. Az építői, valamint szobrászi és festői díszítésben áll az egésznek a főértéke. Hatása Bécs építő- és műiparára mérhetetlen nagy volt. Nüll és Siccardsburg Reuter technológussal, Spörlinnel és másokkal egyesülve már a negyvenes években föladatúl tűzték maguk elé, hogy Bécs díszítő művészeteit fölkarolják, és a bécsi műipar fölvirágzása a többi közt első sorban az ő fáradozásuknak köszönhető. Ez ügyben a munka