Page - 106 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

100 kerekedni belőle, vagy tényleg már kerekedett is. „Tréfa!" Ez a földi boldogság eszményképe a tősgyökeres bécsi ember szája íze szerint! Egy sikérült „tréfa", egy jóféle „hecz", egy bolondos „ramasuri", ártatlan rászedés kedveért, melylyel valakit felültethet, mindenét odadná. Ily czélokra aztán nincs alkalmatosabb színhely a megszokott korcsmánál; de egyéb életszükségletei közt is nélkülözhetetlenné válik az, ép úgy, mint a hogy a rőzseköteges czégér iránytűjévé lesz különböző czéljainak, szándékainak, terveinek, vágyainak és igényeinek, úgy, hogy némelyik elvégre itt jobban itthon van, mint — odahaza. Mert nem csak a „kipróbált" jóbarátok- és pajtásokkal való minden esti együttlét czéljából szokás fölkeresni a vendéglőt, hol a hasonszellemű kávéházban eltöltött több órai tarock-, préference- vagy „Besetz"-partiéra nyomban a kedélyes „Angehn", „Schnapsen" és a szokásos „Auszipfeln" következik : egyéb, nem kevésbbé „elodázhatatlan" okokból is fölkeresik a vendéglőt. Hallgassuk csak végig egy hét krónikáját. Ma, már mint hétfőn, van a rendes befizető nap a betegápoló- vagy sorsjegy-egylet pénztárába, vagy tán egy kis „muri" is lesz, név- vagy születésnap, szívélyes ünnepély, melynek rendezése a tagok közt sorra jár; holnap, kedden, valaminek az évfordúlója, teszem azt, esküvőnek, házvételnek, polgári jubileumnak stb.; szerdán valóságos lakadalom, melyet legokosabb a vendéglő külön szobájában megtartani; csütörtökre talán halotti tor esik valamely jeles polgártárs temetése után, lakmározás bőséges ivással, a megboldogúlt máneseinek étel-italban hozott áldozat, mely Kampf találó elbeszélése szerint többnyire igen lelkes hangúlatban folyik s fölötte vidáman szokott végződni; pénteken van az elégségesen ismeretes, kötelességszerű „kolbász-evés", melyet teljes lehetetlen elhagyni; szombaton az „Éjjeli madarak" társas szövetségének vagy a „Bőgődi" dal-egyletnek alapszabályszerű előadási estélye van, vasár- napra pedig X. közszeretetben álló népénekes társulata, Y. salon-jodlírozó hölgygyei van bejelentve, a hol legkevésbbé szabad hiányozni, mivelhogy ez először csakugyan igazi, s mi több, igen olcsó műélvezet, s másodszor pukkadásig nevettető. Mint már ebből a nagyjában összeállított műsorból is láthatni, melyet a találékony elméjű vendéglős mindenféle közbeszúrt meglepetésekkel még ki is bővít és fölfrissít, van elég változatosság, mely minden estére megadja a kívánatos hangúlatot és a czímet, hogy az ember ezekben az „ártatlan" szórakozásokban még az „övéivel" együtt is lelkiismeretesen részt vegyen.