Page - 110 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2
Image of the Page - 110 -
Text of the Page - 110 -
104
Igen, a „legvaskosabb anyagiság", a ledérség és könnyelmű élet
hirhedt városa még mindig jelentékeny jutalékát állítja ki a szép és nemes
őszinte tisztelőinek, és pedig magából a népből, s a színházak, miként valaha,
még mai napság is minden este túlságig megtelnének, ha — sok minden
másként volna. Azonban beállott először is ez élvezet nagy megdrágulása
úgy, hogy annak árát a maga és hozzátartozói számára bekeresni az
egyszerű kis polgárra, a kevésbbé jómódú üzleti emberre nézve, a jelen
átmeneti idő egyéb nehéz terhei mellett, csaknem lehetetlenséggé lőn.
Azután meg majd hogy nem rendszeresen vették el a nép kedvét attól,
hogy a színházban állandóan örömét találja. A népszínházak lelkiismeretlen
és minden tehetség nélküli igazgatói nagyon is merészen számítottak a
jóindulatú és türelmes közönség elnézésére és értelmetlenségére, s avúlt
szellemi táplálékkal, haszontalan „jellemképekkel", ostoba bohózatokkal
és képtelen egyveleggel tartották, s ezt a fonák, ízetlen kotyvalékot holmi
szemfényvesztő fogásokkal, ama bizonyos „könnyedén izgató" szerekkel,
csengő-bongó hangicsálással, hatásra számított vastag kétértelműségekkel,
csiklandozó, úgy nevezett pikantériákkal igyekeztek ínye szerintivé tenni
s elnyeletni vele. Ez aztán végre mégis fölháborítá az oly soká bolonddá
tartottakat, kezdték sajnálni az ilyenekre pazarolni pénzöket és idejöket
s egyszerűen elmaradtak a drámai múzsának egykor oly népszerű helyeitől.
Merre fordúlt tehát a színháztól elmaradott közönség, hogy a nap fára-
dalmai, a bevégzett munka után egy kicsit elmulasson, estéit kellemesen
töltse, szórakozzék, hogy erőt merítsen a pihenésből és fölviduljon ? Hiszen
valósággal másfelé kergették, így hát ment arra, a hova már egyszer, sok
évek előtt úgy is eljárogatott, hol apja s nagyapja is mulatgatott, mikor
néhány órára fölvidúlást keresett. Fölkereste megint az ő „népénekeseit",
s az ezek szakmája és műsora által nyújtott élvezeteket.
Százesztendős történetet kellene elbeszélnünk, ha a „bécsi népénekes
osztályt" ismertetni akarnók, itt levén mindenkoron az a hálás talaj, a hol
a népéneknek és népdalnak már Augustin fráter idejében e kegyetlenül
elfajzott dudvája, a régi, nemes Meistersängerek ez alantas válfaja, a vonzó
troubadourok, minstrel-énekesek és kedves vándordalnokok e torzképe újra
meg újra a legbujábban fölburjánzott.
A mennyei zene ez elkorcsosúlt terjesztőinek osztálya s általában
a népies vigalmaknak ez a neme sokat veszthetett hiteléből már e század
első évtizedében egész a harminczas évek közepéig, mivelhogy e „műfajt" ez
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bevezetö Kötet (I), Volume 2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Bevezetö Kötet (I)
- Volume
- 2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1887
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.675 x 21.93 cm
- Pages
- 360
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch