Page - 113 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

107 nem megostromolta a rostrumot és pirulás nélkül hirdeté uralmát annak, a mi — leírhatatlan. A chaos kitört. Eszünkben sincs, hogy a feslettség e korára több szót vesztegessünk, mint a mennyi szükséges annak megemlítésére, hogy volt valaha. Elég az, hogy ez a sajnálatos állapot is egy évtizedig tartott, hogy ezek az éneklő Phrynék és hetaerák az erkölcsök megromlásában, az ízlés és kedély elvadú- lásában nagy tényezők voltak. De az erkölcsi zabolátlanság ez időszaka is túlélte magát, miután az inger fokozása, följebb csigázása többé nem volt lehetséges s a fajtalan nóták legfőbb hirdetőnői részint elhaltak, részint gonoszúl vesztek. Elmúlt. Vége! A zivatar elvonúlván, a közönség is eszére tért, s e vad és mégis egy- hangú zajgást megútálván, a tarkabarka népénekes-czég értelmesebb és tisztességtudóbb tagjai magok is arra gondoltak, hogy hírhedté vált osztá- lyukat gyökeresen megtisztítsák és fölemeljék. Legelőször is a nők közre- működése alól szabadították föl magokat, újonnan szervezett csoportokra és „társúlatokra" oszlottak, engedélyeket szereztek „dalcsarnokok" berende- zésére s ezen túl legalább nem tisztességtelen életmódot folytattak. Azonban csaknem egy időben a népénekes intézménynek e nagyon is sürgőssé vált átalakúlásával és megtisztúlásával egy új, azt is mondhatnók, hogy gonosz jelenség jutott csaknem egy pillanat alatt uralomra, s nyert oly rendkívüli elterjedést, mely a nyugodt és előrelátó szemlélőt szintén aggodalomba ejthette. Ertjük a „tingel-tangel" nevű mutatványokat. Ez éjszak-németországi termék, a hol a gyanús hírű „dohányzó szín- házak"-nak is a szülőhelye van, egy ezekkel rokon intézete a legdurvább nemű látni és hallani valóknak, mely látogatóinál teljesen el tudta ölni a jobb és tisztább élvezetek iránti érzéket. Csakhogy a „tingel-tangel" még az említett színházaknál is határozottabb jellegű, az levén főczélja, hogy közönségét a nyújtott élvezetek tarkasága által a szó szoros értelmében elkábítsa s egy füst alatt pótolja a színházat és népénekest. A „tingel- tangel"-ben mindent megtalál az ember, a mi látni, hallani, megcsodálni való s a mi fölött a nézőnek még sem szükséges sokat, vagy egyáltalán nem is szükséges gondolkozni, s ez sokakra, tudvalevőleg, igen kellemes. Egy ily vállalat programmja aztán olyan, mint egy mai vendéglő étlapja, melyen az ételek és nyalánkságok sokfélesége már maga is álmélkodásba ejt. „Almélkodásba ejteni'4, épen ez a hivatása a tingel-tangelnak, melynek káprá- zatos módon berendezett helyiségeiben a t. cz. látogatóknak csekély pénzen 14*