Page - 116 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

110 neki, a kibetűzhetetlen szavakat megfejteni; lemásolja a sírverseket; jegy- zékbe veszi a romladozó síremlékeket is s (névtelen) levelekben emlékezteti az elhunytnak „hihetőleg" jó módú rokonait a kegyelet kötelességére s így játsza a „temető lelkiismeretét" s gyakorolja önkényt a „temetői felügyelő tisztét", a mi szintén lehet gyönyörűség. Az alatt egy másik minden áldott nap délutánján megjelen a legelőkelőbb kerületek templomajtajánál, hogy ott a temetési és menyegzői vendégeket kritikai szemmel megfigyelje, a megrendelt bérkocsikat számba vegye s számukat a hasonló esetekben, hasonló vagyonú családok által megrendeltekével egybehasonlítsa. Ezek az állandó foglalkozásai, illetőleg „mulatságai" ama szerény embereknek, kik a kevéssel beérésnek és a „gyönyörködés oekonomiájának" példányképei, a milyeneknek még alább is bemutatjuk néhány fajtáját. Különösen szervezett emberi teremtéseket, tökéletességre fejlett „meg- figyelők"^ ismét csak a víz mellett találhatni. Az egyik „halászatot" űz — ha ugyan ez esetben elmondhatni, hogy „űzi", — de legalább igaznak bizonyítja be órák hoszszáig tartó, többnyire eredménytelen kitartásával azt az állítást, hogy az ember a legtürelmesebb teremtése a földkerekségnek. E dolgában hatalmasan támogatja a szomszédja, a ki ebben a szakmában még nagyobbszerű dolgot mivel, a mennyiben ő nem is cselekvő, hanem csak szemlélő szerepet játszik s beéri annyival, hogy a „koczahalász" ügyetlen mesterkedéseit és sikertelen halfogási kísérleteit nem csekélyebb kitartással nézi. Ezekhez a békés idővesztegetőkhöz társúlnak, illendő távol- ságban, a hivatásszerű pincsi- és pudlinyírók és vizsgálatot tett kutya-mosók komoly, szintén hallgatag csoportjai; izmos alakok, kik működésük fon- tosságáról s akadémiai tökéletességéről bensőleg meg vannak győződve. Ezeknek nem kevésbbé megvan a magok állandó közönsége, mely őket figyelmével tiszteli meg, s mely, ha a „saison"-nak vége van, ugyanazzal a türelmes hidegvérrel szenteli oda osztatlan figyelmét a hólerakás és jég- szállitás munkájának, vagy partigazításkor a dallamos czölöpleverésnek, a tető-zsindely, kehlheimi lemez, gránitkoczka és kősó partra rakásának, vásári napokon a gyümölcsös hajók kikötésének, stb. Mindezeket az em- bereket csak a víz bírja magához vonzani s házaikból is csak ez csalja ki. Mások meg ismét éjjel-nappal ott guggolnak a cserjésben meg a mezőn. Nem épen valami szabadalmazott sportot űznek ők itten, de épen a tilalom ingere az, a mi nálok győzedelmeskedik. Egy kis vadászat hálóval, csapó kelepczével és tőrrel, egy kis tilos madárfogás, — ez oly élvezet, melynek