Page - 129 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

123 ha a lcgfagyosabb, legirígyebb, kákán csomót kereső volna is, lehetetlen, hogy a Práter természeti szépségei, eredeti bájainak tarkasága el ne ragadta, meg ne bűvölte volna. Festői csoportokat alkotó tisztásai, számtalan ligetei, berkei és rétjei a legellentétesebb tájképeket nyújtják: emitt nyüzsgő,zsibongó, vidám zaj, amott csendes, méla nyugalom. Grillparzer e zöld erdő-sziget árnyas csarnokaiban költötte „Sapphott-ját, Lenau az ő megható dalait; számtalan szerelmes pár itt cserélte ki első esküjét, — s egy puskalövésnyivel amodább rakonczátlan korhely társaság zajától, tombolásától, kaczagásától és pohárcsengésétói reszketett a levegő. Amott túlnan, a „Nobelprater"-bcn sétál és lovagol az „élite" és a mi azt hiszi, hogy ahhoz kell tartoznia; — itt meg a Nép- vagy „Wurstel"-Práteren a pokol minden ördöge elszabadúlt. Vagy száz vendéglő, korcsma, csapszék hívogat itt lakmározásra s áldomásivásra; vadnál vadabb művészek mindenféle fajból, nemből, nemzetből és szakmából folytatják itt üzelmeiket coram populo; szárazföldi és tengeri szörnyetegek, emberi és állati torzalakok, jövendőmondók, varázslók, csepűevők és más ezermesterek, kik nagy okosan védelmező deszkabódék alá rejtőztenek, harsányhangú kikiáltók által ajánltatják magokat a jámboran hívő közönség szíves figyelmébe. Kötéltánczosok és akrobaták, sokszor mosott s mindig újból foltozott tricot-ban; a legkétesebb kategóriába tartozó népénekesek s rövid- szoknyás, kivénült pályatársnőik erőlködnek az ingatag emelvényeken tőlük telhetőleg érvényesíteni éneklő tehetségüket; mellettük jobbra, balra hinták és ördögmotollák, czéllövő bódék, erőmérők, velocipéd- és vasútvonatok, gyaloghajók, panorámák, elváltozó képek, stb., stb. S mindezekre ráadásúl a Práter fő-fő-matadorja, a gyermeksereg „champion"-ja, a régi, kedves, szeretetre méltó „Wurstel", — e német „Paprika-Jancsi", — a ki most már szintén kivetkőzött antisemita érzelmeiből, s csak azokat a régi, kipróbált mókáit veszi elő, melyekről már vagy tíz emberöltő soha el nem maradó tapsa, kaczagása megmutatta, hogy milyen jók. Messze láthat szemed, de a meddig ellát, föl nem bir fedezni egy komor képet sehol. Mindenütt csak vidámságtól szélesre nyúlt arezok, mohón leső szemek, ámulattól tátva feledt szájak, hangos kaczagás és szégyenlősen visszafojtott vihogás. A sűrűn körűiült asztaloknál pedig zsibongás és csevegés, beszédek össze-visszasága mindenféle hangnemből és hangfokozatból; a hordók csapjáról kiapadhatatlanúl csurog a kedvderítő barna nedv, a híg, habzó drága ital a mohón odatartott poharakba; s az általános tolongásban, hullámzásban, zajban és zsivajban, a szitkozódás, kiabálás, zörgés zűrjéből, 16*