Page - 164 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

158 Bécsben is élénk mozgalom kezdődött mindenfelé. A mi tíz évvel előbb még lehetetlen volt, a hatvanas évek elején tényleg megvalósult; Rieggcr ugyanis egy német tudós társaságot alapított, melynek Sonnenfels is tagja lett. A német heti lapok mintájára Klemm és Heufeldtől a „Die Welttt, Sonnenfelstől pedig a „Der Mann ohne Vorurtheiltt (Az elfogúlatlan) czímű folyóiratok jelentek meg, melyek főfigyelmöket arra fordíták, hogy a szín- padot a paprikajancsi-féle durvaságoktól, meg a Hafner-féle laposságoktól megtisztítsák; egyébiránt Klemm és Heufeld mint szabályszerű színdarabok irói is legjelesebbek voltak. Sonnenfels pedig, mint olyan ember, ki tele volt nagyratörő becsvágygyal, s félelem és kimélet nélkül támadott mindent, mit a fölvilágosodás elfogultságnak bélyegzett, középpontjává tudta magát tenni az irodalmi mozgalmaknak, s mióta II. József a kormányzásban részes lett, a József-féle újítások szellemében szervezte mind a színházat, mind az irodalmat. Az osztrák irodalmat e korban általában ugyanolyan serény mozgal- masság és sietség jellemzi, mint a milyet Sonnenfels tanúsított. Az önérzet egész önhittséggé vált; az a hiedelem kapott lábra, hogy Ausztria a kül- földet, melytől még az imént ő tanúit, rövid időn mérföldekkel megelőzi. Az Akadémia eszméjét több ízben újra meg újra pengették; szó volt arról, hogy meghívják Klopstockot és Lessinget; Wieland is Bécsre irányozta tekintetét. Minthogy azonban egy középszerű irót hívtak meg Erfurtból, kinek a várakozásai különben nem teljesültek, Németországban csakhamar teljes lett a kiábrándulás. A napi irodalom fölvirágzott ugyan egy kis időre Bécsben, de csak hogy ép oly gyorsan elvirítson megint. 1766-ban négy hónap alatt 27 új hetilap támadt s a folyóiratok özöne a hetvenes évek közepéig mind inkább-inkább áradt, de csak hogy épen oly gyorsan elapadjon megint. Mikor pedig József császár 1781-ben a sajtószabadságot megadta, a fölvilágosodást terjesztők irói láza többé semmi határt nem ismert. 18 hónap alatt 1172 röpirat jelent meg, mindannyi ugyanolyan tartalommal, mint Born gúnyolódó „Naturgeschichte des Mönchthumsu (A szerzetesség természetrajza) czímű munkája; fölvilágosodást prédikáltak, s a szerzetesek ellen hadakoztak. De pongyola alakjuk miatt még a próza fejlődésére sem voltak hatással, mely ettől a világosságterjesztéstől általában kevéssé gazdagodott. Sonnenfels és Klemm hírlapirodalmi munkáin kivűl legfölebb csak a „Faustinus" czímű voltaireies regénykísérlet, a czinismus- nak és felvilágosodásnak ez igazi keveréke, meg egy osztrák tisztnek, Meyernnek „Dya-na-sorew czímű munkája számíthat a megemlítésre; egyedül