Page - 171 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

165 tetben fontos irodalmi ágnak: a bécsi életből merített rajznak, melynek művelésében egészen a legújabb időkig találkoztak követői, mint GräfferF., Schlager J., Schlögl Fr., Pötzl Ede, Chiavacci V. és mások. Ezen nembeli, de nyelv és verselés tekintetében, melyeket Castelli megbocsáthatatlanúl elhanyagolt, képzettebb költő Seidl J. G., ki az osztrák népnek nem csupán könnyűvérűségét, hanem mély kedélyét is kifejezésre tudta juttatni. Fő mű- faja neki a népies ballada, mely téren Fitzinger Ferenczben és Vogl N. J.-ben tehetséges követőkre talált. Ez utóbbi, ki szép tehetségét hamar-munkáinak özönével tette tönkre, egyikéből sem hiányzik ama számtalan almanakok- nak és zsebkönyveknek, melyek Bécsben a „Singe wem Gesang gegeben" (Dalra, a ki dalra termett!) korában gombaként termettek. A próza alakú költői műfajok csaknem teljesen az újságíróknak meg a nőknek hagyattak fenn. Frohberg Regina a német Lafontaine érzelgős modorában irt; Gradensteini Perin jozefa abbahagyta a franczia nyelvű regényírást és elbeszéléseket irogatott az osztrák zsebkönyvek számára; Pichler Karolina a húszas évek óta egészen a történeti regényre adta magát, és „Schwestern von Prag" (A prágai nővérek), „Friedrich der Streitbare" (Veszekedő Frigyes) stb. czímű regényeivel az összes osztrák írók közt a legnépszerűbbé lett mindamellett, hogy terjengő s e kor női regényeiként csaknem kizárólag levélalakban szerkesztett e nemű munkái nem igen róttak 5—6 kötetnél kevesebbet az olvasóra. O mellette egyedül Duller E. neve volt forgalomban. A társadalmi regény nem talált kép- viselőre, sőt a beszélyt is, melyben minden elmélkedéstől elvből tartózkod- tak, csak azok a hírlapok tengették, melyekben az elbeszélés a főczikkek közé tartozott. E téren aránylag Schreyvogel és ő utána Steigentesch A. szolgáltatták a legjobbat; Lembert V. színészt és színműírót is ügyes elbe- szélőnek tartották. Haiirsch F. L., Moshammer J., Toldenburgi Told F. X., Straube Em. és mások több, kevesebb sikerrel szintén beszély írással foglalkoztak. Egyéb, különösen a „Theaterzeitung" hasábjain megjelent elbeszélések vagy francziából vett fordítások, vagy német minták gyarló utánzásai voltak. Hoffmann kísérteties történeteit Tschabuschnigg A. és Silesius E. utánozták; a humoreszk-írásban, melyen Jean Paul hatása többé-kevésbbé világosan fölismerhető, Schilling A. versenyzett e kor leg- több újságírójával. Különösen a harminczas évek végéig legolvasottabb, sőt csaknem egyedül olvasott lap, a Bäuerle „Theaterzeitung"-ja, mely nagyon ismerte a közönség gyöngéit s a kor minden divatjának, valamint