Page - 178 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

172 szépségre törekvő költeményei a Goethe mintájára szabott élet kifolyásai voltak; ugyanilyen szelíd és harmóniás életnézetnek igyekezett Schober Ferencz az újabb korú sonett-alakban kellő kifejezést adni. Az elmélkedő költészetnek Braunthali Braun volt a képviselője; a korán elhalt Haiirsch L. ellenben Müller V. modora szerinti könnyed, egyszerű, természetes dalokat írt, melyeket, fájdalom, csak úgy sebtiben vetett papírra. A Mayrhofer lírája mély, magába merülő természet kifejezése, melyhez barátjában, Schubertben, alkalmas dallamszerzőt talált. Tschabuschniggot úgy lehetett tekinteni, mint a Heine modorában író nem nagy számú osztrák költők képviselőjét; Levitschnigg Henrik pedig, noha nem mindig szerencsésen, keleties képbőségre törekedett. Legkiválóbb tehetség Dräxler-Manfred K. F. volt, ki, mint Rückert, a lira minden formáján uralkodott s a nyelv- használat és verselés dolgában példaképének nem igen maradt mögötte. A legutolsó nemzedékből való írók még legnagyobb részt közöttünk működnek s oly élénk alkotó kedvvel telvék el, hogy dolgozataik fölött végleges Ítéletet mondani még nem volna helyén való. A legújabb időben újra a dráma mívelése kelt figyelmet. Miután Grillparzer a színpadtól, fájdalom, nagyon is korán visszavonúlt, évtizedeken át csaknem kizárólag Halm Frigyes volt az úr a műsoron, e fényes, de lágy s a tetszés által elkényeztetett tehetség, e mestere a cselekvény-indítás és meseszövés művé- szetének, ki egyszersmind a zengzetes, bár inkább lirai, mint drámailag élénk jambusos nyelv bűbájához is nagyon értett. A harminczas és negy- venes évek drámaírói csekély támogatásra találtak a Burgszínháznak Schreyvogel után következett igazgatóinál, s ez volt az oka, hogy az osztrák dráma elfajúlásnak indúlt s a színpadtól a könyv-dráma felé fordúlt; olyan költők, mint Gärtner Vilmos, Eckardt Chlodwig, Húgó Károly, Pachler Faust, Kürnberger Ferdinánd s Rank József vagy nem találták meg, vagy nem is keresték a színpadra vezető útat; mások pedig, mint Kuranda Ignácz, az első kísérlet után elfordúltak a színpadtól. Csak Laube Henrik idejében lépett Bécsben a drámaköltészet újra közelebbi érintkezésbe a színházzal. Maga Laube is Bécsben irta ügyes szerkezetű és nagy színi hatású drámáinak tetemes részét. Az e korbeli német drámaírók közt legérdekesebb s egyszersmind legbizarrabb tehetség, Hebbel Frigyes, szintén Bécsben írt ez időben, s az ottani kitűnő színpaddal való érintkezés hatá- rozottan fejlesztőleg hatott rá, a mennyiben hozzá szokott, hogy szellemesen kigondolt lélektani és társadalmi föladatokat színpadra való alakba öltöz-