Page - 190 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

184 is kikapja a maga szerény részét. Ha nem is a legnemesebb értelemben megrázó a hatás, de csak megrázódik az ember egész mivoltában. Es nem vagyunk bizonyítékok híján, melyek a jezsuiták játékainak mód nélküli hatásáról tesznek tanúságot. Egy 1610-ben megjelent „Az emberi nem pusztúlásának borzalmai" czímű könyvben ezeket irja Hallban Guaronimi Hyppolit föherczegi orvos: „Es e hatalmas és épületes nézni és hallgatni való játékokban oly erő és nyomaték vagyon, hogy nem csupán az igaz hívőket, hanem az ellenpártiakat és mindenféle más felekezetűeket is oda vonzzák távolról is, sőt nem különben, valamint Orfeus magához vonzotta vala a vadonhegyeket, völgyeket és állatokat, épenséggel oda kényszerítik, nem is szólván itten minden országbeli előkelő uraságokról, s nagy poten- tákról, kik a nagy fontosságú birodalmi és országos ügyeket elégséges gondossággal egy időre félre tévén, semmit sem néztek vala sürgetősebbnek, mint épenséggel ezen nemes színjátékokat, melyeken különös vágygyal és kedvteléssel valóságban személyesen és telhetetlenül megjelennek vala önként oda ajánlott és ráfordított saját költségükön". A jezsuiták színjátékainak a nemzeti színművészetre tett hatása azonban nem nagy számba megy s csak olybá vehető, mint a hogy minden nagyobb technikai kifejlődés hat a művészetre. A jezsuiták színháza inkább rhetorikus, mint költői és személyiség nélkül való, nem tekintve magát a Jézus társasága erkölcsi személyét, mely magához minden darabban, tehát a színdarabban is örökké hű marad. Az előadás érzéki eszközeinek erős kiemelésével a jezsuiták színpadja még legnagyobb hatással volt az opera kifejlődésére. Míg azonban a jezsuiták még csak ifjúkori fiatalos babérokat arattak szín- játszásukkal , a legcsodálatraméltóbb események egyike következik be, melyről a művészet története hirt tud mondani, s mely a német színpad szellemét és formáját nagy időre lényegesen meghatározta. Ez az angol színészek inváziója Németországban. Akár hogy fölös számuk, a mi az Erzsébet Angliájában termett, kivándorlásra kényszerítette a színészeket, akár hogy kalandvágy és a nyereség reménye csalta őket idegen országba — hisz mindenik lehet egy gondviseléses ötlet hajtó ereje, — elég az hozzá, hogy 1591-ben megjelent egy csapat angol színész Németalföldön, majd egy évre rá Frankfurtban. Mint egy tengeri csodát jelenti a frankfurti polgár- mester a városatyáknak, hogy „néhány idegen színjátszó jött át Angliából a tengeren", és próbáját kivánja adni művészetének. E színész csapatból, mely Frankfurtot csak futólag érintette, toborzották aztán angol udvari