Page - 248 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

242 akkori jószívű, könnyüvérű és blazírt Bécset megtestesűlten állítják szemünk elé. Azon idők bécsi genrefestőinek csapatából Danhauser mellett kiválóan a vele rokon szellemű Fendi Péter (1796— 1842) tündöklik, mint kisebb, de kedves csillag. A családi kör naivsága, a gyermekvilág és annak játékai, képezik az ő tulajdonképi körét; ezeket ő illatot lehelő vízfestményeiben bájosan tudta ábrázolni. Károly Lajos főherczeg gyűjteményében, melyből mintánkat kölcsönöztük, egész sor ily gyönyörű kép van tőle, közöttük a felséges császári és királyi család ösmeretes csoportja. Ugyanott, valamint Metternich herczeg s más bécsi műbarátok tulajdonában találtatnak a szelle- mes és humoros Daffinger Móricz Mihály bámulatos miniatűr arczképei (1790—1849), ki még mint virágfestő is igen előkelő rangot foglal el (ilyen képei a bécsi képzőművészeti akadémia gyűjteményében láthatók). Az a technikai ügyesség, nemes ízlés s finom színezés, melyről e művek tanúskodnak, bizonyságúl szolgál, hogy Bécsben a művészet a társadalom legelső osztályainál melegen föl van karolva, s a szó legjobb értelmében otthonossá lón a szalonokban is. — Nyersebb természetesség, s kevésbbé finom ízlés jelentkezik a par excellence alsó-ausztriai parasztfestő, Wald- 7)iiiller Ferdinánd (1793— 1865) képein. Ritka sokoldalúság mellett, a sokat útazott és alaposan képzett s régi képeket is ügyesen másoló Waldmüllerben egyesítve találjuk mindazon legkiválóbb tulajdonokat, melyek egy iskola vezetőjében szükségesek. Hogy mindazáltal főleg csak helyi nevezetességre tett szert, oka egy részt az akkori bécsi művészélet önelégedett zárkózott- sága, de kivált Waldmüller felfogásának kendőzetlen realizmusa. Kerüli Danhauser képeinek illatlehelő, melodramatikus hangúlatát; nem falusi történeteket akar elbeszélni, mint Knaus és Vautier; meg sem kisérti a népiest a heroikusba emelni és történetivé tenni, mint Defregger: az ő parasztjai igazi s természetes parasztok, az asszonyok és lányok, a mint dolgoznak, a gyermekek a mint játszanak, vagy ünnepi zajos örömeiket élvezik, megjelenésben, szokásban és viseletben egy iránt igazak és ter- mészetszerűek; az ő képe nem akar egyéb lenni, mint a természetnek egy részlete s az életnek visszatükröztetése. Miként a valóságban, úgy képeiben is az alakok és színek gyakran keményen egymásba ütköznek, napfénye sokszor túlságos erősen világít, jellemzése néha a torzképpel hatá- ros, azonban soha a művészet kedveért a természetet hazudott szépséggel meg nem sérté s az emberek és vidékek rajzai, mint az osztrák népéletnek és szokásoknak valódi emlékei fognak élni: „Parasztlakodalomtt, „Kará-