Page - 274 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

268 Nem kevésbbé termékenynek bizonyult Bauer tanítványainak második csoportja, melyhez Benk, Düll, Hellmer, Tilgner és Weyr tartoznak. Ezeknek jutott a bécsi új nagy építkezések szobrászati díszmunkáiból az oroszlánrész. Benk János, ki először a fegyvertár pompás Ausztria-csoportja által vonta magára a közfigyelmet, később egyebek közt az udvari muzeumok kupoláin levő két óriási érczszobrot alkotá és számos más díszítési szobor- művet, melyek közül legnevezetesebbek a Fogadalmi-templom kapuzatának faragványai. Düll főleg több bibliai tárgyú jeles munkával tűnt ki s részt vett a reichsrath-épület díszítésében is. Hellmer Ödön, jelenleg a bécsi akadémia általános szobrásziskolájának kitűnő vezetője, már kora ifjúságában megteremté a nagyszerűen gondolt „Megsebzett Achilles"-t, s az egyszerű monumentális alakításra irányúló tehetségét ez idő szerint a reichsrath-épület homlokának fő háromszögébe szánt nagy márványcsoport kivitelére fordítja (császár O Felsége alkotmányt ajándékoz népeinek); sokalakú, kompoziczió- ban a renaissance-korabeli falsírokkal rokon mű az a pályanyertes mintája, melyet a törökök feletti győzelem emléke élőképéül a Szent István templom számára készített. Tilgner Viktor szellemes arczkép-faragó festőileg élénk, olykor sokszínű mellszobrok készítője (Salm herczeg, Lobmeyer L., Wolter asszony és sok más). Kiváló díszítő tehetséggel bír Weyr Rudolf, az új várszínház homlokzatán levő Bacchus-menet és a Grillparzer-emléken levő domborművek szerzője. Bauer iskolájának legifjabb nemzedéke (Hoffmann, Swoboda, Lax, Swertzek és mások) már a mostani szobrászati mesteriskolák körét érinti, melyekben a nevezettek tanúlmányaikat végezték. Ezek Kundmann K. és Zumbusch Gáspár műtermei. Utóbbinak Münchenből Bécsbe hívása és ez úttal (1872—1873) történt alapítása egy külön épületnek tág szobrász-műhelyek számára a belvederei vámnál, a nagy szobrászat fejlődésére áldásos követ- kezményekkel járt. Csak most volt államilag gondoskodva monumentális, sőt kolosszális szoborművek készítésére való helyiségről, s Bécs szobrászai megszabadúltak a művészetre káros szomorú vándorlástól, melynek idáig prédái valának. A közkiállítás épületei közül ideiglenesen a „pavillon des amateurs" császár ő félsége által hasonló czélra átadatott, s az állami intéz- kedés ily módon elősegíttetett, és így már remélni lehet, hogy az ekként létesített nagy szobrász-műtermek, melyekben a bécsi monumentális építések sok tért elfoglaló díszítési munkálatai készültek, a művészetnek állandóan megmaradnak.