Page - 282 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

276 Az 1851 -ben Londonban rendezett első nagy egyetemes tárlat ismer- tette meg az európai összes művészi ipar ezen állapotát. A második londoni tárlaton 1862-ben Angolország már bebizonyította, hogy jó minták és oktatás által ezen állapoton segíteni lehet és hogy az ipar a művészet helyes útjára terelhető. E tanulság hatása alatt alapíttatott Bécsben 1864-ben az osztrák iparművészeti múzeum, az első e nemű intézet a kontinensen, melynek példáját a következő évtizedben Európának majdnem minden országa követte és pedig oly eredménynyel, hogy az ízlés ma már teljesen átalakúlt az ipar minden ágában. Nem tekintve az első lépést, melynek dicsősége a londoni South- Kensington-múzeumot illeti, valósággal elmondhatjuk, hogy ezen az úton Bécs járt elől, a művészi ipar átalakúlásának ez útján legalább is tíz éven át egyedül e városé volt a vezérszerep. Kétségtelen, hogy ezen átalakúlást nagyban előmozdította az építés terén az utóbbi húsz év alatt kifejlett rendkívüli tevékenység, mely bő alkalmat nyújtott a művészi munkának, de az építészet nem lett volna képes e helyes útat megmutatni, ha tisztúlt fölfogásra nem jut, épen úgy, mint Angolországban, maga az ipar által, melyet tanítás és minták irányoztak. Pedig a művészi ipar számos ágát: a porczellánt, a faiencet, a szöveteket, az ötvösműveket sem nem érintette, sem nem érinti az építészet hatása. Bécs, valamint az osztrák múzeum alapításával és a művészi iskolával, úgy művészileg is előljárt az irányadó eszmék tekintetében. Es itt csak- hamar nyilvánvalóvá lett, hogy a művészet az iparban — s pedig karöltve az új Bécs építészetével — a renaissance-irányt követte, s kiválóan olasz, nem pedig, vagy még nem német minták szerint, mely utóbbiak csak tíz évvel később vétettek figyelembe. De nem egyedül ezen irány érvényesült; minden munkának, példáúl a porczellánnak ez nem is felelt volna meg. E mellett, vagy inkább mindenek előtt egy másik, igen egyszerű és mégis mindent felölelő alapelv jutott érvényre, azon elv t. i., hogy a művészi forma az anyagnak és a tárgy czéljának megfeleljen, s hogy a díszítmény kezelése is mindig alkalmazkodjék az anyag sajátságaihoz. Az ízlésnek ezen egyedül helyes elve — jelenlegi műveltségünk követeléseihez mérten — leg- jobban és leggyakrabban a renaissance-formákon valósúlt meg, s így teljes volt az összhang az elmélet és a gyakorlat között. De nem csak ez egyedül. Az edénynek számos szép és nemes alakja, melylyel a renaissance nem volt ellentétben, kínálkozott az ó-kor fazekas művei között. A művészi ipar