Page - 364 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

364 Az avarokkal együtt bolgárok is jöttek az országba; mind a két nép uralkodó vala, mert 630 táján a khagánválasztás miatt viszálykodás támadt köztük, melyben a bolgárok lettek a vesztesek. A bolgárok fölakóhelye azonban még mindig a Don déli vidékén volt, a meddig az avarok uralma terjedt. Kubrat, az ottani bolgár fejedelem, fölszabadította magát az avarok alól, de halála után egyik fia az avar Pannoniába vezette a bolgároknak .neki jutott részét, hol az mindenkorra meg is maradt és beolvadt az avarok- közé. A másik fia, Asparuch, 678 táján Moesiába fészkelte meg magát s hatalmas bolgár állam támadt a Dunától délre. Avarországban még sokáig mutatkoztak gepida maradványok is; azonban legnagyobb számmal voltak a lakosságban a szlávok, mit az avar csatákban elesettekről szóló bizanczi tudósításokból láthatunk. Mióta a kárpáti országot, vagyis a mai magyar királyságot ismerjük, egy uralom alatt sem volt ez soha oly hosszú ideig, mint az avaroké alatt (568-tól 800-ig). A rómaiak uralma tovább tartott ugyan Pannoniában, de ez csak egy része vala Magyarországnak. S a rómaiak kora óta úgy Dácziában, mint Pannoniában is oly gyakori és gyökeres változások történtek a lakosságban, hogy a hagyomány fonala teljességgel megszakadt. Ezért nem maradt fenn Erdélyben és Romániában egyetlen dák vagy római városnév sem; Pannoniában is feledésbe merült minden római városnév (kivévén a Sziszek = Siscia városnevet, meg a Sirmium = Szerémség vidéknevet). Ilyesmit sehol nem találunk Európában ott, a hol a rómaiak uralkodtak; világos bizonysága ez annak, hogy sehol egyebütt nem tör- téntek oly rögtönös és gyökeres néprajzi változások, mint itt. Az avar birodalomnak Bajuvaria (Bajorország) felőli nyugoti határát az Enns folyó képezte, délnyugoton pedig Lombardiával szögellett össze. A longobardokkal mindig, a bajorokkal pedig az utolsó időben barátságos viszonyban állottak az avarok, s épen ez ingerelte föl ellenök Nagy Károlyt. Ez a császár már 774-ben meghódította Paviát, s az utolsó longobard királyt, Desideriust, egy kolostorba zárta el. Ennek a leánya, Luisberga, arra ösztökélte férjét, Thassilo bajor fejedelmet, hogy megtorló háborút indítson Károly ellen. Thassilo az avarokat hívta segítségül; ő azonban nem volt Alboin, sem az avaroknak nem volt Bajánjok, ellenkezőleg pártokra szakadozva találjuk őket. Mindamellett, hogy 782-ben avar követek békét kértek Nagy Károlytól, a ki Lippe mellett táborozott, 788-ban két avar sereg ment Thassilónak segítségére, kit azonban saját