Page - 368 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

368 is tönkre tették a magyarok, s az országot egészen az Ennsig, az avar birodalom egykori határaig, megszállották. Itt nincsen elég tér arra, hogy ez új népnek Európába bejövetelét elbeszéljük; csupán azt akarjuk megemlíteni, hogy a magyarok után, részben mint ezek üldözői, a bessenyők költöztek ide s telepedtek meg azok keleti szomszédságában, a mai Romániában (Moldva és Oláhország), s hogy a bessenyők után a kunok következtek, kik a XI. században a bessenyők uraivá, s így a magyarok új szomszédjaivá lettek. Ezek a nagy kiterjedésű országban mindenütt szláv (szlovén) lakos- ságot találtak, melyhez a bajpr püspökök és kolostorok hatása révén nyugoton német jövevények is elegyedtek, de ezek aztán megint csak eltűntek. Délen 634 óta a horvátok és szerbek lakoztak, s részint frank, részint bizánczi hatalom alatt állottak. Arra nézve, hogy a magyarok itt mindenütt, még a mai Erdélyben is csak szláv lakosságot találtak, dönthetetlen bizonyítékot szolgáltat maga a magyar nyelv, mert, a meddig csak el van terjedve, mindenütt ugyan- azokat a nagy számú szláv szókat mutatja föl. Ez a jelenség a mellett is bizonyít, hogy a korábbi szláv lakosság és az új jövevények közt, noha emezek tekintendők uraknak, csakhamar igen békés viszony fejlődött ki, mely nemcsak a nyugalmas szomszédságot, hanem az egybeolvadást is elősegítette; nyilván való dolog, hogy a szláv lakosság egy része átolvadt a magyarságba. De ez a békés viszony és ez a magyarosodás azt is bizo- nyítja, hogy sem a voltaképi Magyarországban, sem Erdélyben semmiféle szláv vagy más egyéb államalakúlás nem volt, mely a megszállásnak sikeresebben ellen bírt volna állani. Egyedül az éjszaknyugoton fekvő úgy nevezett morva birodalom lett volna képes az ellenállásra, ha benső össze- függése szilárdabb volt volna. De a bajor püspökök utolsó panaszlcvelei a morvákat is egyenesen azzal vádolják, hogy nagy készséggel csatlakoztak a magyarok rabló hadjárataihoz. A mint aztán a magyarok a XI. században a kereszténységet elfogadták, nyelvök vallási és egyházi tárgyakra vonat- kozólag igen sok oly kifejezést vett át, melyek az ó-szlovénból valók. Ez csak úgy magyarázható ki, hogy vagy a szlovén kereszténység emléke maradt fenn a XI. századig, vagy hogy a magyarok első vallástanítói Csehországból származtak, hol a Methodius-féle szlovén egyházi nyelv még folyvást élt. Hogy a magyarokhoz Csehországból is jöttek vallástanítók, az épen nem valótlan színű, hiszen csakugyan a prágai püspök, Adalbert, keresztelte