Page - 381 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

381 Karinthiára is kiterjedt. Dc épen oly bizonyos az is, hogy Rudolf már ekkor gondolt arra, hogy ezt a herczegséget sok érdemű szövetséges társának, Meinhardnak juttatja, a mi később (1286) csakugyan meg is történt. * Rudolf tehát hűbérűl adta két fiának Ausztriát és Stiriát s egyszersmind utasította is e tartományok lakosait, hogy az ő két fiának, mint jogos uraik- nak s herczegeiknek engedelmeskedjenek, kiket egyúttal minden neki és a birodalomnak tett eskü alól föloldozott. Mert Rudolfnak az a szándéka volt, hogy e két herczegséget egyenesen a saját házáévá tegye s egyszersmind annak fejedelmi jogait a lehető legszélesebben kiterjeszsze. Azonban bár- mennyire egybehangzó volt is különben Rudolf rendelkezése a két herezeg- # Az 1282-ben kelt adományozó oklevél magyarul így hangzik: „Rudolf, Isten kegyelméből római király, a birodalomnak mindig gyarapítója, a római szent birodalom minden híveinek, a kiket e levelünk illet örök időkre. A római birodalom feje a torvény kötelezésétől ment ugyan, minthogy a törvények alkotóját a polgári törvények kötelékei nem korlátozzák ; mindazáltal elismeri, hogy a természet törvényének uralma, mely mindenütt és mindenekben parancsol, szükséges. Mert e törvénynek parancsoló hatalma oly hathatósan uralkodik, parancsolatait oly szerfölötti mértékben érvényesíti, . mindeneket úgy megfékez és lenyűgöz, mindenkit oly kérlelhetetlenül igája alá hajt, hogy rende- leteinek mindenek hódolnak, parancsolatainak engedelmeskednek, uralmát elismerik és magukat fóhatalmának alávetik. Ezért, ámbár mi a királyi méltóság magaslatára s jog és törvény fölé vagyunk helyheztetve, mi is alázatosan meghajtjuk fejünket a természet törvényének uralma előtt, és hogy előtte tartozásunkat lerójjuk, adjuk tudtára a római birodalom híveinek, mostaniaknak és jövendő- belieknek, hogy mi határtalan bőkezűségünk azon nagy jótéteményei közben, melyekben uralkodásunk- kezdete óta a birodalomnak sok hívét részeltettük, e természeti törvény ösztönzésére, sőt parancso- latára és rendeletére nemzetségünk rangjának és hatalmának előmozdításán szorgalmatoskodtunk, s ezért régi szokás szerint a királyválasztásra jogosult fejedelmek szabad és kijelentett beleegyezésével Ausztria, Stiria, Krajna fejedelemségeket és herczegségeket és a Markot minden kitüntetésekkel, jogokkal, szabadságokkal és egyéb ide tartozókkal egyetemben, a mint azokat dicső emlékezetű Lipót és Frigyes osztrák és stájer herczegek bírják vala, nemkülönben mindazzal együtt, a mit e tartományokban Ottokár cseh király jogosan megszerzett vala, fenséges fiainknak, Albertnek és Rudolfnak, Augsburgban a zászlókkal együtt és az egyébiránt szokásos jogi formaságok közt ünnepiesen hűbérül adtuk s őket a birodalmi fejedelmek sorába fölvettük, nekik fejedelmi jogot adományoztunk s tőlük a megnevezett fejedelemségekre nézve a hűségi esküt és hódolatot elfogadtuk. Ugyanazért senki ne merészelje ezen kegyelmes adományozásunkat megsérteni vagy ennek vakmerően ellene szegülni, ellenkező esetben fejedelmi méltóságunk súlyos megsértésében teendi magát bűnössé. Ennek bizonyságára és őrök megerő- sítésére ezen levelünket kiadtuk és fejedelmi arany pecsétünkkel megerősíttetni rendeltük. Tanúk : Konrád, straszburgi püspök; Hartmann, augsburgi püspök; Henrik, regensburgi püspök és Wernhard, seckaui püspök, tisztelendő urak; ő méltóságaik: Lajos, Rajnai Pfalz grófja, Bajorország herczege; fejedelmeink: Konrád, tecki herczeg; Hermann, badeni őrgróf; Henrik, burgaui őrgróf, és Henrik, hachbergi őrgróf; tekintetes urak: Hohenberg Albert és Burkard, testvérek; Fürstenberg Henrik, Frigyes és Egeno; Habsburg Eberhard, Öttingen Lajos, Vlügelau . . . , Tiroli Meinhard és Schwar- zenburgi Günther ; Frigyes, nemes úr, nürnbergi várgróf, Schaumberg Wernhard, Kuenring Liutold, Lengbachi Truchsesz Frigyes, Capellen Ulrik, Landeser Erchanger, Stadeck Hertnid és Liutold testvérek, és sok mások. Rudolf úrnak, győzhetetlen római királynak névjegye. Kiadatott Augsburgban Gottfried mester passaui prépostnak, első jegyzőnknek keze által az Úrnak 1282-dik, uralkodásunk 10-dik esztendejében, a 11-dik indictióban, deczember 27-dikén u