Page - 392 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

392 szemben a hatalmasabb egyházi és világi főurak rendi testületekké tömö- rültek s magukat a viszálkodó fejedelmek fölé helyezve, magukhoz ragadták a hatalmat. Ehhez járult egyes főurak nagyravágyása, mint amaz Eizinger nevű szerencsefié, ki Ausztriában olyan állásra törekedett, mint a milyen Magyar- és Csehországban a kormányzóké volt. Sőt ideiglenesen sikerűit is neki leszorítania a térről azt a Ciliéi Ulrik grófot, ki László királynak a gyámság alól kibocsátása óta, mint ennek anyai nagybátyja, az első helyet foglalta el az udvarnál. Nem sokára ismét megnyerte ugyan a gróf a király kegyét, s mint előbb Ciliéi, úgy most Eizinger volt kénytelen az udvarból távozni. Azonban Ciliéi azért a kisérleteért, hogy Magyarországon a Hunyadi János fiainak állását is megingassa, életével lakolt. A haragra lobbant király e véres tettet Hunyadi László lefejeztetésével s Hunyadi Mátyás fogságra vetésével boszúlta meg, a mi aztán Magyarországon a legmélyebb forron- gást idézte elő. Csak a korán érett királynak Prágában, a franczia király leányával leendő lakodalma előkészületei közben történt váratlan halála (M57) vette elejét egy véres háború kitörésének. Árván született Lászlóval a Habsburg-ház alberti ágának férfi törzse kihalt. Az ő halálával egyszersmind az a personal unió is megint fölbomlott, mely Magyarország, Csehország és Ausztria között több év óta fönnállott. A mi elsőben is Csehországot illeti, annak a körülménynek, hogy lehetetlen volt egyezségre jutni azon kérdés fölött, vájjon egykor II. Albert a brünni örökösödési szerződés alapján, avagy mint vő következett-e Zsigmond király után, s vájjon tehát a trón a Habsburgokat, vagy pedig, mint egykor Zsigmond leányát, most Albert leányainak valamelyikét illeti-e : szükség- képen annak a pártnak kellett javára válnia, mely már régóta nemzeti királyválasztásra törekedett, meg annak a férfiúnak, ki már évek óta tényleges birtokában volt a hatalomnak. Podicbrad Györgynek, az utra- quista-párt fejének megválasztásával a nagy egyházi s nemzeti mozgalom, mely eddig államilag nem tudott szervezkedni, végre győzelemre jutott. Az utraquismus és a választási szabadság szolgált alapjáúl az új trónnak. Podiebrad György előtt kevéssel lépett Hunyadi Mátyás a magyar trónra. Épen ez a körülmény, hogy Mátyást nem öröklési jog, hanem szabad választás emelte a trónra, vált hasznára Podiebrad hasonló törek- véseinek, ki ez okból készséggel bocsátá szabadon az ifjú királyt prágai fogságából, s az által, hogy leányát vele eljegyezte, saját szerencséjét a Mátyáséhoz igyekezett kötni. S kettejök királysága között mégis igen nagy