Page - 393 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

393 volt a különbség. A választási szabadság volt ugyan alapja mind a két trónnak; azonban a vallási viszonyok egészen mások voltak Csehországban, hol épen az egyházi szempont szolgáltatott okot, vagy legalább ürügyet a „föltolakodott királyMyal szemben való ellenállásra. Mátyás hű hódoló fia volt az egyháznak, s valamint ő folyvást élvezte a curia támogatását: úgy viszont a curia is fölismerte, hogy a tettre képes magyar király jó kardja erős oltalom az ozmánok előnyomúlása, valamint a szent szék más ellenségei ellen is. így történt, hogy most, midőn egy részről Podiebrad György újra hatalmasan síkra szállt népe hite mellett, s más részről Podiebrad és Mátyás közt ez utóbbi feleségének halála miatt az atyafiság kötelékei már szétszakadtak, a curia épen a magyar királyt szemelte ki ügye harczosáúl; Mátyás pedig, mint nagyravágyó ember, lehetőnek látván, hogy a cseh koronát is fejére tegye, rendelkezésére bocsátotta magát a pápai széknek. Hogy Magyar- és Csehország árván született László halála után a Habsburgokra nézve elveszett, az voltaképen annak a viszálkodásnak volt a következménye, mely III. Frigyes császár, meg testvére, VI. Albert, és unokatestvére, tiroli Zsigmond közt az Ausztria herczegség birtoklása fölött támadt, mely herczegséget a császár, mint házának seniora, egyedül magának követelt. Ezt a viszálkodást megszűntette ugyan egy szerződés, mely szerint Frigyes az Ennsen alúli tartományt és Bécset, Albert pedig az Ennsen fölüli tartományt kapta, míg Zsigmondnak a Vorlandok enged- tettek át; mikor azonban Frigyes ezután nem sokára az osztrák rendekkel összeveszett, Albert ez utóbbiakhoz csatlakozott és segítséget nyújtott a bécsieknek, kik a császárt várpalotájában ostromolták. A császárt Podiebrad György cseh király megmentette ugyan; de az az új szerződés, mely György király közbenjárásával köttetett s mely szerint,VI. Albertnek az Ennsen alúli Ausztria is átengedtetett hat évre, nem lépett cletbe s csak Albert halála után vetett véget e viszálkodásnak. Albert nem csekély tehetségű ember volt; barátja vala a műveltségnek is, mint alkotása, a freiburgi egyetem, bizonyítja; bátor volt a veszélyben s ügyes a szónoklatban, de egyszersmind rendkívül nagyravágyó, mi házára nézve végtelen viszálkodás forrásává lett. Egészen más szabású ember volt a császár, kire most Ausztria rászállott, melyet azonban később Mátyás királylyal szemben részben elveszített. Frigyes vívmányainak titka főleg abban a szívósságban és kitartásban rejlett, mely az idő kifárasztó erejét nem ismerte, meg abban a tágas körű politikai 50