Page - 429 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

429 Ekkor, hogy legalább Csehországban a felizgatott kedélyeket lecsen- desítse, Rudolf a protestánsok javára kibocsátotta az úgy nevezett felség- levelet. Egyszersmind kísérletet tett, hogy unokatestvérének, az ifjú Lipót főhcrczegnek s passaui püspöknek a segítségével az elvesztett országokat visszaszerezze. De hiában. A Lipót által gyűjtött „passaui hadinépu-nek, miután rettenetes pusztítások közt Prágáig nyomúlt és a Kleinseitét ugyan bevette, de az ó- és újvárost hasztalan támadta meg, Mátyás király közelgő felmentő serege elől vissza kellett vonulnia s Rudolfnak még Csehországot is testvére számára átengednie. Attól a szégyentől és attól a fenyegető veszélytől, hogy testvére javára a császári koronát is elveszítse, megszaba- dította Rudolf császárt nem sokkal azután bekövetkezett halála. A választófejedelmek az új császár választáskor, melyet Rudolf szellemi állapota, majd halála szükségessé tett, a Habsburg-házat eleintén mellőzni akarták. Minthogy azonban a többi fejedelmi házakból, melyek e tekintetből szóba jöhettek volna, senki sem volt képes vagy kész arra, hogy a császári koronát viselje, végre mégis megegyeztek Mátyás főherczeg császárrá választásában. Mátyás már akkor ötvenöt éves volt. Egykor mint fiatal ember, elégedetlen levén a renyhe visszavonúlt élettel, melyre magát mint ifjú főherczeg kárhoztatva látta, becsvágyától és álbarátoktól félrevezettetve, testvére tudta nélkül Német-Alföldre szökött, hol azt remélte, hogy sze- mélyes tulajdonai által el fogja érni, a mit II. Fülöp fegyverhatalommal nem érhetett el, nevezetesen az elszakadt Német-Alföld kibékítését s talán az a felett való uralmat is. De nem sokára szégyennel kellett beismernie, hogy ő csak idegen törekvések eszközéül szolgált; csakhamar visszatért tehát hazájába. A sajátszerű viszonyok azóta őt oly állásba emelték, mely a legmagasb becsvágynak is hízeleghetett, de ő nem mutatta magát arra rátermettnek. Azután is, mint az előtt, Mátyás függő maradt a mások tanácsától, kik között Khlesel, most bécsi püspök, később bíboros is, mint a titkos tanács igazgatója, foglalta el az első helyet. Ide járúlt, hogy Rudolf letétele nem volt oly jó következményű Mátyásra, mint a rendekre. Minthogy nemcsak a katholikusok, hanem a protestánsok is közreműködtek ez eredmény létrehozásában, a Miksa-féle engedmények visszavonásáról épen e miatt szó sem lehetett. Sőt inkább a kifejlődésnek, melyet a viszály vett, az volt a természetes következése, hogy mindazok, kik a főherczeg fölemeltetésére közreműködtek, jutalmukat várták