Page - 442 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

442 bizottságok és az őket kisérő Lichtenstein-dragonyosok a vallásos dolgokban minden ellenállást erőszakkal levertek, a hódítás jogára támaszkodó 1627-iki „megújított tartományi szervezet" sem talált semmi ellenállásra sem; ez aztán mindenek előtt a rendi választási jog utolsó nyomait semmisítette meg s a katholikus egyház kizárólagos uralmát proklamálta. Csehországban nem volt többé ellenzék. A régi nemesség protestáns része kivándorolt, jószágai elkoboztattak. E birtokváltozás által, minő csak nagy felkelések következtében szokott fellépni, a régi nemesség jószágai bevándorlott nemzetségekre szállottak át, melyekről remélték, hogy saját érdekük a dolgok új rendjéhez fogja őket csatolni. A mi Csehországban történt, az történt Morvában is. Bekövetkezett, V a mit egykor Zerotin a felforgató pártnak intőlcg mondott: „sokat akart, hogy mindent elveszítsen". Valamint a cseh, úgy a morva tartományi szervezet is átvizsgáltatott, a mint ott, úgy itt is keresztül vitetett, — Dietrichstein bíboros véleménye szerint — az ellenreformatio, így neveze- tesen az anabaptistákkal szemben, a kik Magyarország felé fordúltak, hol a szorgalmas iparúzó jövevényeket örömmel fogadták. Sziléziában maga a szász választó fejedelem az ország meghódítása alkalmával alattvalóinak a hit dolgára vonatkozólag engedett „accord"-ot nem sokáig tarthatta fenn. Nem kevésbbé győzedelmeskedett az ellenreformatio Ausztria Enns alatti tartományában. Az Enns feletti tartományban dőlt el a vallásharcz utolsó véres ütközete. A parasztok felkelése volt ez Fadinger István vezérlete alatt, a ki ép úgy ellene fordúlt az egyházi elnyomásnak, mint a bajor idegen uralomnak, de az „evang. keresztény sereg" vezérének halála után hamar legyőzetett, mire ebben a császártól ismét visszaváltott tartomány- ban is győzött a hitegység. Csak Magyarországban nem változtathatta meg Ferdinánd az egyházi szervezet és a politikai alkotmány állapotát szemben a folytonos veszélylyel, mely a kálvinista Bethlen Gábor részéről fenyegette, miután ez a nikolsburgi békében (1622) a koronáról maga lemondott. Eleintén a győzelem gyümölcseit nem merték mindjárt teljes mértékben kizsákmányolni; ez csak akkor következett be, midőn Ferdinánd helyzete Németországban is megerősödött. Az unió felbomlott. Mansfeld hasztalan folytatta Fridrik, a száműzött pfalczi gróf mellett a háborút; hiában fogtak ugyanazért az ügyért fegyvert egymásután a halberstadti administrator, a „vakmerő" Keresztély braunschweigi herczeg, György-Frigyes baden- durlachi őrgróf, s végre IV. Keresztély dán király. Mindannyinak hátrálnia