Page - 459 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

459 többi férfi rokonokat. A spanyol Habsburgok semmit sem változtattak e törvényen; egyszersmind azonban a saját férfiáguk kihalta esetére házok német ágának trónöröklését részint kölcsönös házasságok, részint ama lemondás által igyekeztek biztosítani, a melyre az idegen fejedelmekhez — különösen Francziaországba — férjhez menő infansnők köteleztettek. XIV. Lajos és neje Mária Terézia szintén kénytelenek voltak lemondani a trónöröklésről Spanyolországban, a mi I. Lipótnak IV. Fülöp ifjabbik leányával, Margit Teréziával való egybekelésekor nem történt. Ez azonban legkevésbbé sem gátolta XIV. Lajost abban, hogy semmis ürügyek alatt visszavonja a lemondást, s midőn IV. Fülöpnek még késő éveiben örököse* II. Károly született, már most követelést emeljen a spanyol örökség egy része iránt, Spanyol-Németalföldre (a mai Belgium), hivatkozva egy ottan érvényes jogra (jus devolutionis), mely szerint az első házasságból származó leányokat a második házasságból való fiúk előtt illeti meg az örökösödés joga. Ez úttal szintén az állt XIV. Lajos érdekébe^ hogy a Habsburg-ház német ágát a spanyol ág támogatásától visszatartsa, a mi annál könnyebben sikerült neki, mert a császár miniszterei, Auersperg és Lobkowitz békés megegyezést óhajtottak Francziaországgal. Míg tehát egy franczia hadsereg berontott Német-alföldre s ott az úgy nevezett első rabló háborút meg- nyitotta, Lajos a császárral titkos felosztási szerződést kötött a spanyol monarchiát illetőleg II. Károly halála esetére s ezzel azt a kettős czélt érte el, hogy örök jogát a császár legalább közvetve elismerte, hogy továbbá távol maradt a tengeri hatalmaknak Svédországgal kötött ama hármas szövetsé- gétől, a mely az európai egyensúly érdekében kényszeríté a franczia királyt, hogy az aacheni békében hódításait néhány erődített hely kivételével kiadja. A mit akkor XIV. Lajos Spanyolországgal szemben elért, azt kevéssel ezután Lotharingia és Hollandia irányában megadta neki ama semlegességi szerző- dés, a melyet a császár kötött vele. A császárnak nyugodtan kellett néznie, midőn a király teljes béke idején Lotharingiát megszállotta s semmit sem tehetett a hollandiak érdekében, midőn Lajos ellenök, mint az említett hármas szövetség létesítői ellen, második rabló hadjáratát megindította. Ez volt azon politika eredménye, a melyet Auersperg és Lobkowitz, a máskülönben egymással versengő két miniszter tanácsolt Lipótnak. De legalább Lobkowitzot illetőleg nem mondhatni, hogy tanácsaiban tisztán önhaszonleső okok vezérelték volna. A XVII. század e Kaunitza, a mint nevezték, benső meggyőződésből dolgozott az Ausztria és Francziaország 58*