Page - 463 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

463 olyasmire vállalkozni, a mi egykor a nagy Szolimánnak nem sikerült, t. i. Bécs meghódítására s az ozmán uralom és az izlam kiterjesztésére a német határokon túlra. Hasztalan igyekezett a császár a közelgő zivatart lecsöndesíteni, midőn elhatározta magát, hogy visszatér Magyarország régi alkotmányának talajára. De már késő volt; a bécsi udvar minden tettét csak gyöngesége jelének magyarázták. Thököly Imrét, a magyarországi elégedetlenek vezérét, a porta Magyarország fejedelmének ismerte el, s ö maga a „Magyarország némely részeinek ura és fejedelme" czímet használta. Még a hadüzenet előtt megkezdődött a küzdelem a törökökkel; a nélkül, hogy nagy csata vívatott volna, Magyarországnak több mint fele elveszett, mi közben Drinápolyban gyülekezett az ozmán fősereg, mely 1683 tavaszán elindult Nándor-Fejérvár felé, a hol a szultán átadta nagyvezérének a próféta zöld zászlaját, a legfőbb hadvezérré való kinevezés jelvényét. Erre Bécs ostroma következett, a melynek falai alatt Ausztria és Magyarország, a német birodalom, sőt Európa sorsa döntetett el. „Ha ez a város elesett volna, akkor földrészünkre csak két lehetőség maradt volna fenn: vagy török, vagy franczia lett volna." De Bécs tartotta magát. Olyan hősiességgel, mely a történelem minden fegyvertette mellé méltóan sora- kozott, állotta ki a város a több, mint hatvan napi ostrom mindenféle iszonyatos szenvedését, míg végre a Bécsi-erdő hegylánczolatán kigyúló tábortüzek a várva várt fölmentő sereg megjöttét hirdették, a mely másnap (szeptember 12) megvívta azt a nagy felszabadító csatát, mely a világgal az ozmán félhold letűntét tudatta. Sajátságos végzet, hogy az a férfiú, a ki legtöbbet járúlt az eldöntéshez, a Lotharingi herczeg volt, kinek családja a Habsburgokéval nem sokára egygyé olvadt. A helyett, hogy a maga személyes érdekét védje s atyái örökét a franczia királytól visszakövetelje, ez a herczeg — akkor már a császár sógora — egészen összeforrott a török háború eszméjével, mintha sejtette volna, hogy e diadalokkal és hódítá- sokkal a saját családja és háza jövendőbeli nagyságát építi föl. Lipótra és országaira ezzel új, fényes jövő viradt. „Österreich über alles, wenn es nur will", a czíme annak a híres könyvnek, a mely Bécs fölmentésének friss hatása alatt jelent meg, egyszersmind ennek a jövőnek jelmondata volt. A Bécs alatt vívott csata a legdicsőségesebb és következ- ményeiben legfontosabb győzelmek egyike volt, melyeket a történelem ismer. Az képezi a forduló pontot az osztrák-magyar-török viszonyokban. A törökök