Page - 476 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

476 czímének elismerése, ez a (kilenczedik) választó fejedelmi méltóság adomá- nyozása fejében. Végtére a német birodalom is háborút üzent Franczia- országnak. Csupán a bajor választó és testvére, a kölni választó érsek csatlakoztak XIV. Lajoshoz. Amazt Lajos területnagyobbodás s a királyi czím kilátásaival kenyerezte le, sőt Miksa Emánuel komolyan gondolt reá, hogy a Habsburg-háztól elragadja a császári koronát. Lajos Olaszországban szintén tudott szövetségeseket szerezni. Itt a savoyai és mantuai herczegek állottak pártjára. Ezzel a háború, melynek színhelye különböző országok — Olaszország, Németország, Spanyolország, Németalföld — közt oszlott meg, európai jelleget öltött. A nagy szövetség létrejöttét nem kevéssé mozdították elő Savoyai Jenő fegyvereinek Olaszországban kivívott sikerei. Ha mindazonáltal kevéssel ezután gátolva látta magát előhaladásaiban, ezt a császár kedvezőtlen pénz- ügyi viszonyai s a legfőbb hadügyi kormányzat ziláltsága okozták, a melyek rikító ellentétben állottak Francziaország gazdag pénzeszközeivel és had- ügyének egységével. Növelte a bajt az, hogy a magyarok II. Rákóczy Ferencz alatt fegyvert fogtak, még pedig ugyanazon pillanatban, midőn a bajor választó, kinek országát egyelőre Villars parancsnoksága alatt egy franczia hadsereg védte, Tirolba berontott, hol az Olaszországból jövő Vendőme herczegnek kellett volna hozzá csatlakoznia, hogy egyesülten nyomúljanak elő Karinthián és Stájerországon át Bécs ellen. De az osztrák monarchia szíve ellen intézett eme nagy támadás meghiusúlt a tiroliak hűségén, kiknek fölkelése vitéz vezetőik, mint Sterzinger Márton, az 1703. év Hofer Andrása alatt, romboló hatásaiban elemi erők pusztításához hasonlított s XIV. Lajos éles elméjű combinatióit halomra döntötte. A bajor választó felényire leapadt seregének maradványával megkezdte a visszavonúlást s Vendőme Trientből szintén visszatért Olaszországba, hol akkor a savoyai uralkodó herczeg elvált Francziaországtól s a nagy szövetséghez csatlakozott. Eddig a szövetség czélja nem volt egyéb, mint az, hogy a császár a spanyol örökségből megfelelő részt kapjon s ezzel Francziaország túlsúlya megtöressék. E czél azonban megváltozott, mikor Portugallia is csatlakozott (1703) a szövetséghez, csakhogy a saját biztonsága érdekében csatlakozását ahhoz a föltételhez kötötte, hogy Károly főherczeg emeltessék az összes spanyol birtokok trónjára. A császár nem szívesen járúlt e föltételhez, minthogy államai közvetlen nagyobbítását czélszerűbbnek vélte egy spanyol secundo genitura alkotásánál. Végre azonban engedett; fia Károly javára,