Page - 477 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

477 kit útnak indított Spanyolországba, lemondott e birodalomról, de nem a nélkül, hogy egy titkos czikkelyben meg nem óvta volna jövendőbeli igényét Milánóra, mint megüresedő német birodalmi hűbérre. A bajor választónak Tirolból való visszavonúlásával a császár örökös tartományairól még épen nem volt elhárítva a veszedelem. 1704 január l-én Miksa Emánuel elfoglalta Passaut, Felső-Ausztria kulcsát; más felől a kuruczok Bécset fenyegették. Újra csak Jenő herczeg volt az, ki császári urát a legnagyobb szorongatásokból kimenté. Mert legelői az ő fáradozásai- nak tulajdonítandó, hogy a had- és pénzügyi kormányzat kivétetett ama képtelen egyének kezéből, kikre eddig bízva volt s hivatottabb férfiakra ruháztatott át. Az udvari kamara vezetése ugyanarra a gróf Starhemberg Gundacker Tamásra (Bécs védőjének mostoha testvérére) bízatott, kinek emlékezete a bécsi városi bank — Ausztria legrégibb hitelintézete — és a „Hofbanco deputationtt-nal szorosan össze van kapcsolva s a kinek érdeme volt mindenek előtt az, hogy az uralkodóház fedezni birta a spanyol örök- ségért olyan sokáig folyó háború költségeit. Az udvari hadi tanács elnökségét maga Jenő vette át úgy, hogy a hadseregnek legfőbb igazgatását, valamint legfőbb hadvezényletét is a saját kezében egyesítette. Üj állásában }enő fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Habár nem volt képes minden bajt rögtön orvosolni, a hadviselésben mégis frissebb szellem és a katonai tényezők tervszerűbb összeműködése vált észrevehetővé. Míg Jenő Bécset a magyarországi kuruczok hirtelen megrohanása ellen külső védelmi vonal emelésével biztosította, legfőbb figyelmét a bajor választó megsemmisítésére irányozta, minthogy a háborút a főellenség, Francziaország ellen csak akkor lehetett nyomatékkal és sikerrel viselni, ha ez a „mindig fájó és gátló tövistt kihúzatott a császár oldalából. Jenő e czélt Marlborough segélyével érte el, a kivel megosztá a höchstädti nap (1704) babérait. Ez volt az első nagyobb vereség, melyet XIV. Lajos uralkodásának kezdete óta franczia hadsereg nyílt mezőn szenvedett s egyszersmind ez volt a szövetség első döntő sikere. Míg a francziák a Rajna jobb partjáról eltakarodtak, a bajor választó fejedelemség győzelmi zsákmánykép állt nyitva a császári fegyverek előtt. A választó maga hazátlan menekültté lón, ki országába csak a béke- kötés után térhetett ismét vissza. E derűit pillanattal végződött I. Lipót életének alkonya, ki 1705 ápril 5-én halt meg. Trónjának örököse I. József a férfikor első virágjában volt, mert még nem töltötte be huszonhetedik életévét. Ö rajta csüngtek Ausztriában