Page - 482 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

482 Hogy ugyanis a karloviczi békében szenvedett veszteségeiért kárpót- lásra tegyen szert, a porta megtámadta Velencze köztársaságot, ama béke egyik szerződő részesét. A császár pártját fogta a köztársaságnak, a mi azután őt magát is belebonyolította a háborúba. Ekkor nyert alkalmat Savoyai Jenő katonai pályáját ugyanazon színhelyen, a melyen dicsőségesen megkezdette volt, dicsőségesen be is fejezni. A péterváradi és nándor- fejérvári győzelmek két új hervadhatatlan levéllel járúltak a „nemes lovag" diadalkoszorújához, a kinek neve azóta egyik szép német népdalban szájról- szájra szállt. Ama két diadal gyümölcse a passzaroviczi béke (1718) volt, a melyben a porta Nándor-Fejérvárt a Szerémséggel, Szerbia legnagyobb és Bosznia kis részét, a temesi bánság területét és „kis" Oláhországot egészen a Olt folyóig Károlynak engedte át. Ez volt a legdicsőségesebb béke, melyet Habsburg-házi uralkodó valaha a portával kötött. A császár azonban még kedvezőbb feltételeket is nyerhetett volna Törökországtól, ha a háború, melyet Alberoni spanyol miniszter fondorlatai Ausztriára fölidéztek, arra nem kényszeríti, hogy fegyverét olaszországi birtokai védelmére használja. VI. Károly császár és V. Fülöp spanyol király eddig forma szerint még nem kötöttek békét. Még mind a két fél ragaszkodott követeléseihez, a melyek az egyetemes spanyol örökségre irányúltak. Míg VI. Károly ez örökségnek a német birodalommal és örökös tartományaival való egyesí- tésével olyan állást óhajtott magának teremteni, a melylyel még őséét, V. Károlyét sem lehetett volna összehasonlítani, Alberoni nagyravágyása Spanyolországot és Francziaországot, mely utóbbiban akkor az orleansi herczeg vitte a gyermek XV. Lajos helyett a regensséget, nem tartotta túlságosan nagynak arra, hogy a két ország koronáját a saját királyi ura és második neje, pármai Erzsébet számára megnyerni ne törekedjék. De, míg a császár óhajai a tengeri hatalmak ellenzése miatt meghiúsultak, Alberoni min- den politikai emeltyűt mozgásba hozott, hogy hőn óhajtotta czéljához eljusson. A franczia udvarban támasztott összeesküvéssel meg akarta buktatni a regens- herczeget; Anglia ellen Stuart Jakab trónkövetelőt támogatta, Ausztria ellen pedig azzal lépett fel, hogy a portát a háború folytatására ösztönözte. Mindenek előtt azonban maga nyitotta meg a háborút, midőn egy spanyol hajóraj megszállotta Szárdiniát, egy másik pedig Szicziliánál kötött ki. Ekkor a tengeri hatalmak ismét védelmére keltek az európai egyen- súlynak s Francziaországgal megkötötték azt a hármas szövetséget, mely