Page - 488 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

488 a tengeri hatalmak (Holland és Angolország) javára, melyek kereskedelmi érdekeik csorbítása miatt panaszkodtak, az Ostendében székelő tengerentúli kereskedelmi társulatot, a miért viszont e hatalmak elismerték a pragmatica sanctiót. III. Ágost szász választó lemondását — a választó I. József idősebbik leányát bírta nőül — azzal eszközölte ki, hogy atyja, a lengyel király halálakor Francziaország jelöltjével, Leszczynski Szaniszlóval szemben a választáson nyugvó lengyel királyi trónra segítette. E miatt azonban szerencsétlen háborúba bonyolodott Francziaországgal, melyhez Spanyol- ország és Szárdinia is csatlakozott. Végúl e három hatalomnak a pragmatica sanctióhoz való hozzájárúlását azzal vásárolta meg, hogy a bécsi békében (1738) Milano herczegség területének egy darabját Szárdiniának, Nápolyt és Szicziliát Parmáért és Piacenzáért Don Carlos spanyol infansnak engedte át és a saját vejét, Ferencz István lotharingi herczeget rávette, hogy Tosca- náért mondjon le a maga országáról Leszczynski Szaniszló javára, kinek halála után Lotharingiának Francziaországra kellett szállania. A pragmatica sanctiónak Oroszország részéről való biztosítása Károlyt élete alkonyán szerencsétlen háborúba sodorta a törökökkel. Mert, hogy a biztosítást megnyerje, Oroszországgal olyan szerződést kötött, melyben e hatalomnak segélyt igért az esetre, ha a törökök megtámadnák. Midőn ez valóban megtörtént, a császár is hadat üzent a portának azon reményben, hogy a Törökországban teendő hódításokkal kiegyenlíti Nápoly és Sziczilia elvesztését. De a háború a táplált várakozásoknak nem felelt meg. Ausztria pénzügyeit a lengyel örökösödési háború kimeríté s az akkori császári tábornokok fölött nem lebegett a nem rég elhúnyt Savoyai Jenő szelleme, így történt, hogy a császár a belgrádi békében elvesztette csaknem mindazt (a többek közt magát Nándor-Fejérvárt is), a mit a dicsőséges passzaroviczi békében szerzett volt. De bármily nehezére eshettek a császárnak az áldozatok, melyeket, el lehet mondani, élete legnagyobb és legállandóbb rendelkezéséért hozott, azok még sem látszottak túlságos nagyoknak, ha általok el volt érhető a Habsburgok egész monarchiájának nyugodt átszállása legidősebb leányára, a gyönyörű Mária Teréziára. A császár csakugyan azt képzelte, hogy elérte e nagy czélt, midőn 1740 október 20-án a Favorita mulató kastélyban a Wiedenen (jelenleg a Theresianum) mint ősökben és tettekben gazdag házának legutolsó férfisarja elhúnyt. Mert a pragmatica sanctio minden nagy európai hatalom részéről elismertetett. Azonban csakhamar kitűnt,