Page - 519 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

519 hatottak, hogy ismételten és sürgetve kérte, mentsék fel őt társ-uralkodói állásától. A házi perpatvart, ha ugyan szabad úgy neveznünk, kölcsönös gyöngéd szeretettel mindig kiegyenlítették ugyan, de az ellentétek fenn- maradtak s nem ritkán zavaró hatást gyakoroltak a belső, valamint a külső politika szabályos menetére. Teljesen hatástalan azonban II. József társuralkodása épen nem maradt. Legalább a részére kijelölt körben fáradhatatlan munkásságot fejtett ki. Nem csupán az udvartartás sok- féle megszorításában, hanem még inkább a had- és pénz- ügyek mezején tett fontos rendszabályokban jelentke- zett a társuralkodó hatása. A pénzügyek vigasztalan állapotával szemben, a mi a hét-éves háború következ- ménye volt, József azt a nemes lelkű elhatározást hozta, hogy a nagy magán- vagyont, a melyet az atyjá- tól örökölt, az államnak engedi át a közadósság apasztása czéljából. Tanító- mesterétől és kedvenczétől, Lacy tábornagytól támo- gatva, József új hadsereg- szervezetet alkotott, mely- nek haszna abban állt, hogy egyszerre jelentékeny megtakarításokat, valamint a csapatok jobb fölfegy- verzését és egyenruházását eredményezé. De a külső és belső politika némely egyéb kérdéseiben szintén épen a József nyomatékos szava volt az, a mely döntőleg hullott a mérlegbe úgy, hogy társuralkodásának éveit a Terézia-féle rendszerből a Josefinismushoz vezető átmeneti kor- szaknak mondhatni. Ez annál inkább igaz, mert a korona legtekintélye- sebb tanácsadója, Kaunitz herczeg, nem ritkán az ifjú császár nézetéhez szegődött. Lacy gróf.