Page - 520 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

520 Eleintén úgy látszott ugyan, hogy József és az államkanezellár nem igen illenek egymáshoz. Az utóbbinak fölmentése tárgyában beadott saját- ságos kérelmét (1766) mindenesetre inkább azzal lehet összeköttetésbe hozni, hogy József belépett a kormányzatba, mint azon szokásos ürügygyei, hogy egészsége meg van ingatva. De nagyon gyakran meg szokott történni, hogy két teljesen különböző ember állandó egyetértésre tud jutni, mihelyt tulajdonságaik kölcsönösen kiegészítik egymást. József és Kaunitz viszo- nyában szintén megerősítést nyert e tapasztalás. Válságossá lón Józsefre nézve az, hogy a családi boldogság áldása nem adatott meg neki. Első, forrón szeretett nejét, pármai Izabellát, korai halál ragadta el tőle. Izabellának csupán egy leánya maradt, a ki még mint gyermek, kilencz éves korában elhúnyt. József második neje Jozefa bajor herczegnő volt. Ha az első házasságban József szerelme nem hasonló hévvel viszonoztatott, az új házasságban épen az ellenkező történt, még pedig fokozottabb mértékben. Az egyedül politikai tekintetekből kötött házasság hideg és magtalan is maradt. 1767 óta másodízben özvegységre jutva, József mindvégig özvegyen élt. A társuralkodás korába esik ama sok útazás, a melyeket József részint a belföldön, részint külországokban tett, hogy népeinek szükségeiről tájékozást szerezzen s jövendőbeli uralkodói hivatására előkészüljön. Hol az Alpesi tartományokban, hol Csehországban, hol Magyar- és Erdély- országban, hol viszont az újonnan szerzett Galicziában útazgatott. Kétszer találkozott gyűlölt, de egyszersmind csodált ellenfelével, Nagy Frigyessel: 1769-ben Neissében Sziléziában, meg 1770-ben Neustadtban Morvaország- ban. 1769-ben Olaszországban járt s ott a többek közt Rómában meg- látogatta a conclavét, a melyből Ganganelli mint XIV. Kelemen pápa került ki. 1777-ben Francziaországba, nővére udvarába utazott, hogy személyesen megismerje ez országot, az akkori szellemi mozgalom tűzhelyét. Párisban meglátogatta a művészet, meg az ipar műhelyeit, az emberbaráti intéz- ményeket és a nyilvános törvényszéki tárgyalásokat, megismerkedett az ottani híres államférfiakkal és írókkal s azon eltökélésscl tért haza, hogy az e férfiakkal való érintkezésben nyert eszméket majdan a saját országaiban valósítja. De látnoki pillantással előre megjósolta Francziaország jövendőbeli végzetét is. „Hosszabb ideig nem folyhatnak így tovább a dolgok — intette a franczia hatalmasokat — és a forradalom kegyetlen lesz, ha idején való építéssel nem ellensúlyozzátok."