Page - 533 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

533 fejlődni. Szilézia elvesztésével ugyanis Ausztria hatalomra és tekintélyre nézve igen sokat vesztett nem csupán Európában, de kivált a német birodalomban, míg ellenben Poroszország tekintélyét és jelentőségét ama tartomány meg- szerzése igen lényegesen gyarapította. E veszteséget valami módon — akár a nyugaton, akár a keleten — kiegyenlíteni, Poroszországot elszigetelni s befolyását gátak közé szorítani : volt II. József külügyi politikájának a sarkpontja. Már Mária Terézia megkísérté újra szilárdítani háza állását a birodalomban. Visszatért őse, II. Ferdinánd politikájához, midőn a legfőbb német egyházi állásokat lassankint a maga házának igyekezett megszerezni. Sikerűit ez már neki Kölnben és Münsterben, hol fia Miksa, a jövendőbeli Hoch- und Deutschmeister (a német lovagrend feje) coadjutorrá választatott, míg a főherczeg maga sok kilátással alkudozott a hildesheimi örökösödés tárgyában. Továbbá a toscanai nagyherczeg fiairól is híresztelték, hogy majdan német püspöki székeket lesznek hivatva elfoglalni. Ezenkívül azon- ban II. József anyja halála után Belgiumnak Bajorországért való becserélése tervét újra fölvette, mely alkalommal Salzburgot és Berchtesgadent szintén megszerezni remélte. Csakhogy ilyen jól kikerekített hatalmat szerezni, a mely Ausztriának újra biztosította volna a túlsúlyt Németországban, a császár csupán úgy remélhette, ha sikerül neki Poroszország bizton várható ellenkezésével szemben ama két állam támogatását megnyerni, a melyek ellenszenvén a bajor terv nem rég meghiúsúlt volt. Mennél kétségesebbnek mutatkozott az idő folyamán a franczia-osztrák szövetség használhatósága, annál inkább igyekezett fózsef Oroszországgal szövetséget létesíteni. Ez annál szükségesebb volt, mert az egyetlen eszköznek látszott arra, hogy lazítsa Poroszország és Oroszország közt a kapcsot, a melylyel szemben Ausztria tehetetlennek érezte magát. A bizal- mas egyetértés útját Oroszország irányában még Mária Terézia életében (1780 június) egyengette József találkozója Katalinnal Mohilevben. További tárgyalások József és Katalin közt oly szerződésre vezettek, a mely, — hogy túltegyék magokat a nehézségeken, melyek abból származtak, hogy az orosz czárnő egyenrangúságot követelt a német császárral, — levélalakba önte- tett s a legközelebbi évtized sorsának gordiusi csomójává bonyolódott. A titokban tartott szerződés kölcsönös támogatást és a viszonosság alapelve szerint egyforma kárpótlást igért, ha az előbbi békekötések végrehajtása miatt háború keletkeznék a portával, vagy ha ilyen háború közben a két szerződő hatalom egyikét valamely harmadik állam megtámadná.