Page - 534 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

534 Egy vizsgáló pillantás e szerződés tartalmára megmondja ugyan, hogy az sokkal kevésbbé felelt meg a József, mint inkább a Katalin szándékainak. Azon határozott igéret fejében, hogy a czárnőt egy török háborúban segíteni fogja, a császár csupán azt a — mindenesetre nagyon bizonytalan Ígéretet kapta, hogy a saját törekvései orosz részről elő fognak mozdíttatni. Ezek első sorban Németországra irányúltak; a portával való háború e pillanatban inkább Katalinnak, mint Józsefnek állt érdekében és szándékában. József szintén táplált ugyan keleti terveket, csakhogy a későbbi jövőben óhajtá azokat megérleltetni, míg Katalin már nyomban hozzá látott, hogy a szer- ződés gyümölcseit élvezze. Katalin a Krimben kitört zavargásokat okúi használta, hogy azon esetre, ha a portával háborúra s e hatalom megsemmisítésére kerülne a dolog, két birodalom alkotását hozza javaslatba: egy görög császárságot Konstantinápolyban unokája Konstantin számára és egy dák birodalmat, a mely szintén egy görög ó-hitű uralkodó alatt Moldvát, Oláhországot és Besszarábiát ölelje föl. József látszólag elfogadta a tervet, de kárpótlásúl Chozimon kivúl Kis-Oláhországot, Belgrádot, Orsovát és Viddint, valamint a velenczei tengermelléket kivánta, míg ellenben Velencze Moreán és az Archipelaguson kapott volna kárpótlást. De e mellett mégis kifejezést adott az aggodalmaknak, a melyek ilyen messzire tekintő vállalat ellen támadtak s kifejezte azon óhaját, hogy a valósítás elnapoltassék. Midőn pedig Katalin saját kezére indította meg a dolgot s Krim félszigetét hatalmába kerítette, ezt József arra használta, hogy ellenszolgálatképen a készségért, a melylyel a czárnő követeléseit a portánál támogatta, kikérje Oroszország segélyét a bajor cseretervhez. Azon hitben, hogy birja Francziaország és Oroszország helyeslését, József a kitűzött czélt annál inkább elérhetni vélte, mert Károly Tivadar választó, a ki mint idegen nem érzé magát Bajorországban otthonosnak, nem látszott vonakodni attól, hogy kedvező csere útján szabadúljon ez országtól. Ekkor azonban maga a császár volt az, a ki az ügyet azzal bonyolítá össze, hogy azon pillanatban, midőn Belgium átengedése tárgyában alkudozott, a „barriére" eltörlésével és a Schelde-zár erőszakos megszünte- tésére irányúló kísérletével, a mely eddig a belga kereskedelem életerét csakugyan megkötötte, Hollandiával olyan viszályt támasztott, a mely nyílt háborúval fenyegetett. József e viszályban elfogadta ugyan Francziaország felajánlott közvetítését s felhasználta ezt az esetet, hogy a Hollandiával való