Page - 548 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

548 Ez okból Lipótban fölmerült egy nagy európai szövetség terve, a melyben az összes hatalmak erkölcsi, egyszersmind katonai tüntetésektől kisért nyo- mást gyakorolnának Francziaországra. Minthogy pedig az efféle egyezség létrejötte hosszabb időt kivánt, a császár óvatosságra és türelemre intette nővérét. Csak mikor a franczia királyi pár balsikerű szökési kísérletéről s elfogatásáról értesült, intézett, mélyen megrendülve, Paduából az európai uralkodókhoz körjegyzéket, a melyben felhívta őket, fogják közösen pártját a XVI. Lajos ügyének; ő maga békét kötött (Sistovában) a portával, hogy kezét a keleten szabaddá tegye; Poroszországgal pedig szerződésre lépett, a melyben a két udvar biztosította egymásnak mostani területét s kijelenté, hogy iparkodni fog Francziaországra vonatkozólag az említett európai szövetséget megvalósítani. De Lipót még ekkor is gondosan kerülni igyekezett a szakítást Fran- cziaországgal, főleg mivel Anglia vonakodása miatt az európai egyezség létrejötte nagyon távol állónak mutatkozott. Még Lipót és II. Frigyes Vilmos találkozásán Pillnitzben kimondották, hogy a franczia határ egye- temes európai jellemű, s csupán az összes uralkodók közös eljárásával szenvedhet változást, s mily kevéssé okadatolt az a nagyon elterjedt nézet, hogy Pillnitzben alapíttatott az első szövetség a franczia forradalom elleni támadásra, — nem tekintve, hogy az emlékirat, a melyet Artois gróf a két uralkodónak átadott, nem találkozott helyeslésökkel, — bizonyítja az a sietség, a melylyel Lipót a szeptember 14-ki alkotmánynak XVI. Lajos részéről kevéssel azután történt elfogadását mindenek előtt annak kijelen- tésére használta föl, hogy az európai szövetség immár tárgytalanná lett. Ekkor azonban a nemzetgyűlés, de különösen a Gironde viharzó szenve- délyessége kényszeríté a császárt, hogy komolyabb rendszabályokra gon- doljon, minő a hatalmak közös fellépése lett volna. A nemzetgyűlés által a trieri választóhoz intézett fenyegetésre felhívta ugyan az utóbbit a terü- letén gyülekező menekült had feloszlatására, egyúttal azonban jóváhagyta a birodalmi gyűlés határozatát az elszászi fejedelmi jogok tárgyában s 1791. deczember 21-én kelt jegyzékében tudatta Francziaországgal, hogy, mint a birodalom feje, nem tűrheti a határ fegyveres megsértését, s tehát előzetes intézkedéseket tett, hogy a trieri választó esetleg Belgiumból kapjon segítséget. Mindenek előtt azonban ama fenyegetések hatása alatt 1792 február 7-én szövetséget kötött Poroszországgal. De még ekkor is egyre