Page - 556 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

556 helyezte kilátásba, hogy Moldvából, Oláhországból és Besszarábiából álló ofosz fejedelemség fog alakíttatni, míg Bosznia és Szerbia egy része, vala- mint a velenczei tengermelléki területek a császárnak jutnak. Ekképen Európa nyugatán és keletén olyan események állottak be, melyek következményeikben nagyon is alkalmasak voltak világrészünk nagy államainak hatalmi állapotait és egymáshoz való viszonyait teljesen új alapra fektetni. A nyugaton Ausztria Belgium végleges elvesztésével elveszté azon szilárd alapot, a melyen a saját és a tengeri hatalmak érde- keinek azonossága egy évszázad óta nyugodott; míg a keleten Lengyel- ország harmadik felosztása megpecsételé ezen respublica sorsát s egymás mellé helyezte Oroszország, Ausztria és Poroszország határait. Belgium elvesztésével a háború súlypontja is szükségképen más felé lón áthelyezve. Azóta a Németországban folyó háború s az Olaszországban vívott küzdelmek- fokozott jelentőségre emelkedtek. A franczia fegyverek sikere a Scheldénél, a Maasnál és a Rajnánál, következetesen előkészítette Bonaparte döntő csapásait Olaszországban. A mi mindenekelőtt a Németországban folyó háborút illeti, annak további menetére a legmélyebb jelentőségű volt az, hogy a Francziaország elleni küzdelem, mely eredetileg egy elv kedvéért indíttatott, lassankint érdekháborúvá változott és hogy épen ez érdekek homlokegyenest ellenkező volta mellett Ausztriának és Poroszországnak különben is csak laza szövetsége végül teljesen szétbomlott. Lengyelország harmadik felosztásának reá nézve kedvezőtlen határozataitól elkedvetlenítve, Poroszország lemondott a nyugoti háború folytatásáról, a melyben már régóta csak immel-ámmal vett részt s megkötötte a franczia köztársasággal Baselben a maga külön békéjét, mely feláldozta a Rajna balpartját, melyet a szövetségesek már előbb sem voltak képesek tartani. E mellett egy „határvonal" kitűzésével elválasztá a semlegesnek nyilvánított éjszaki Németországot a délitől, hol a háború tovább folyt, s ezzel a birodalom egységét tényleg széttépte. Sőt egy második szerződésben (1796. aug. 5) Poroszország még arra is késznek nyilatkozott, hogy az általános békekötéskor nem fogja a Rajna balpartjának átengedését ellenezni s elismeri a saecularisatiók elvét, ha a német viszonyok összeomlásakor egyes romokat a saját maga részére lesz szabad megmen- tenie. Poroszország példáját lassankint követték nem csupán az említett határvonaltól éjszakra eső országok, hanem a legtöbb délnémet kormány is megkötötte a maga békéjét Francziaországgal. Minthogy pedig Spanyol-