Page - 564 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

564 hető az, hogy II. Ferencz öse, III. Frigyes példájára, kihez sok másban szintén hasonlított, a sötét jelenben is ragaszkodott egy jobb jövő hitéhez s az osztrák császár czímének fölvételével kifejezte azon szilárd akaratát, hogy a német császárság kilátásban álló megszűnte után is meg akarja óvni a maga háza régi fenségét és méltóságát. Különben is nagy jelentőségű volt ez a minden pompa nélkül végbemenő tény (1804. aug. 10); itt kapta a rég létező állam első hivatalos elnevezését. A következő napon kelt pátens ez állami actust, a mely a miniszterek és főméltóságok gyűlésében ment végbe, tudatta az alattvalókkal azon határozott nyilatkozat kíséretében, hogy ezzel az egyes királyságok és országok eddigi czímeiben, alkotmányá- ban, kiváltságaiban és viszonyaiban semmiféle változtatást nem terveznek. Különös nyomatékkal hangsúlyozták ezt Magyarországra nézve, hol ennek folytán az új czím nem is keltett tiltakozást. Két új császárság állott tehát immár szemben egymással, az egyik a Seine, a másik a Duna mentén, a melyek közt a kölcsönös elismerés daczára a dolgok egész természetéhez képest csakhamar összeütközésnek kellett bekövetkezni. Mert az a számítás, hogy teljes engedékenységgel nyerjék meg Napoleon bizodalmát, tökéletesen hibásnak bizonyult, sőt inkább Napoleon olyan ellenséget látott Ausztriában, a ki csupán lesben áll s bizonyosra vette, hogy a Habsburg-monarchia ellenségeinek sorába fog lépni, mihelyt valamely részről kiadják a jelszót a küzdelemre. És valóban így állott a dolog. Bécsben az ellentétes nézetek sokáig tusakodtak ugyan egymással. De az udvarnak nagyon is hamar meg kellett győződnie, hogy nem ura többé a saját szabad elhatározásának, és hogy I. Sándor orosz czárnak buzgón keresett barátságát csak ama semlegesség abban- hagyásával vásárolhatják meg, a melyhez az orosz-franczia viszály kitöré- sekor aggodalmasan ragaszkodni iparkodtak. Az 1804. nov. 6-ki titkos „declaratio", a véd- és daczszövetség, a melynek feladata volt Ausztriát és Oroszországot Napoleon bármely közvetlen támadása ellen biztosítani, az első lépés volt azon irányban, hogy Ausztria csatlakozzék az 1805. évi nagy coalitióhoz, melynek létrejöttét az események fejlődése Olaszország- ban, hol Napoleon maga koronázta magát királvlyá, valamint Oroszország sürgetése sietteté. 1805 augusztus 9-én cserélték ki egymással Pétervárott az orosz, angol és osztrák meghatalmazottak az okmányokat, a melyek Ausztriának az ápril 11-ki angol-orosz szövetséghez való hozzájárúlását formaszerűen megerősítették. De Ausztria az alakoskodásnak teljesen csak