Page - 578 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

578 s az idegen államok féltékenysége. Ellenben olyas valami, hogy Németország Stein báró tervei szerint a Majna vonal által Ausztria és Poroszország közt megosztassék, eszébe sem jutott Metternichnek. Bármily fontosnak tartotta is Poroszország megmaradását Európa egyensúlya és a saját államának érdeke szempontjából s bármily határozottan visszautasította, épen ez okból, Napo- leonnak e hatalom szétrobbantására irányuló ajánlatát, mégis idején gondja volt arra, hogy Oroszországgal egyetértésben a maga császárjának biztosítsa jövendőre is a túlsúlyt Németországban. Ez irányban, minthogy Bajorország és Württemberg rajnai szövetségbeli királyainak, hogy elvonják őket Fran- cziaországtól, biztosítani kellett a számokra Napoleon által adományozott souverainitást, végtére megelégedett a szövetség-aktában olyan államszövet- ség alkotásával, a mely az egyes tagoknak meghagyta a magok teljes felségjogait, ellenben a területe egy részével a szövetségi alkotmány keretébe beillesztett Ausztriának megadta a szövetséggyűléseken való elnökséget s ezzel messzemenő hatalmat nyújtott neki, egyúttal pedig feltartóztatta valamely önálló nagyobb államszervezetnek Németországban való alakúlását és a német ügy végleges elintézését a távolabbi jövőre halasztotta. Valamint Németországban, úgy Olaszországban is arra irányúit Metter- nich törekvése, hogy a sírba hanyatlott római császári hatalom örökségét Ausztria részére követelje. Ezt a czélt itt is, amott is foederativ úton, a vissza- állított kis államok szövetségének megalkotásával igyekezett elérni. E szö- vetség vezérlő hatalma Ausztria, hatalmának alapja pedig a félsziget éjszaki részén levő ama közvetlen osztrák birtok lett volna, a melyet a bécsi kongresszuson — persze hasztalan — fáradozott az egyházi állam rovására a legatióknak megszerzésével gyarapítani, Szárdinia rovására pedig a Ticinón túlra kiterjeszteni. Ausztriának Németországon és Olaszországon való kettős uralma volt tehát az a nagy politikai gondolat, a melyre Metternich a bécsi kongresszus egész szerződés-művét fektetni tudta. Az eredményt örök időkre biztosítani lón további életének a feladata. De, mivel a Metternich műve szorosan összefüggött a kongresszus minden többi alkotásával, rendszere Európa politikai állapotának teljes stabilitására irányúit, a miben épen úgy segélyére volt a legitim érdekek egyetemlegessége, meg az államok általános kimerültsége, mint az a vallásos-misztikus hangulat, a mely az előbbi hitetlenség helyére a „szent szövetség" alapelveit tette a politikai élet vezérfonalává és a nyugalomra szorult világot holdvilágos varázséjjelének szendergésébe ringatta. Mert, a mily helyesen vette észre a Metternich józan