Page - 582 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

582 végre az a szigorú jogérzet, a mely a császár szép jelmondatában s Ausztria polgári törvénykönyvében (l811) találta maradandó emlékét; az anyagi fejlődésről való gondoskodása, mely főleg műszaki intézetek alapításában és új forgalmi útak nyitásában nyilatkozott, valamint a nagy tekintély, a melyet az állam most már újra birt kifelé. Mindezek után érthető az általános és őszinte gyász, a melyet a császár halála (1835 február 24) keltett. Az öregedő császár egyébiránt még megélte ama rendszer első meg- rázkódását, a melylyel államkanczellárja mindent, a mi történik, egyetlen formulára vélt visszavezethetni. A világrész keleti, valamint nyugoti részén olyan események következtek be, a melyek az európai ötös szövetség (pen- tarchia) feloszlására vezettek, a nyugoti államokat a három keleti hatalomtól elválasztották, Ausztriának Oroszországhoz való viszonyát meglazították és ellenmondásba juttatták Metternich elméletét a változtathatatlan tényekkel. Keleten a „keleti kérdés" volt az, mely a Metternich-féle rendszer Achilles sarkának bizonyúlt. Ausztriának maga a neve, középponti fekvése, valamint annak a hatalmas folyamnak az iránya, a melynek partjain föl- és lefelé egyaránt nőtt területben az idők folyamán, jelezték az állam azon küldetését, hogy a nyugoti művelődést levigye az Al-Duna vidékeire. Károly főherczeg még nem régiben, a szerbiai lázadás alkalmával is hivatkozott keletnek Ausztriára való ezen jelentőségére a nélkül azonban, hogy sikerűit volna nézetét az irányadó körökben elfogadtatnia. így történhetett azután, hogy Moldva és Havas-Alföld, sőt még Szerbia is lassankint Oroszországtól kezdtek függeni, a melynek elért állásukat köszönték, és hogy a hitrokon czár hatása uralkodott azon országokban, a melyek fekvésöknél fogva tulaj- donképen Ausztriának az érdekkörébe tartoztak. E tényekkel szemben úgy szólván csaknem végzetessé lón, hogy Metternich e kérdéseket is csupán ama konzervatív érdekek álláspontjából nézte, a melyek itt szenvedték az első érzékeny vereséget, s hogy a görög hetariákat (hazafias társúlatokat) az olasz carbonarikkal egy színvonalra helyezte, és hogy Törökország fenn- tartására irányúló és magában véve igazolt gondoskodása közben figyelmen kivűl hagyta azt a kérdést, vájjon csakugyan fenntartható-e állandóan az ázsiai barbárság a keresztény műveltséggel szemben ? Az eredmény Ausztria elszigetelése lett, míg a nyugati hatalmak és Oroszország a felszabadított görögök háláját aratták, a portán pedig a drinápolyi béke óta az orosz hatás minden más ellenében túlsúlyra vergődött, sőt az unkiar-skelesszii szerződéssel a védnökség egy nemévé fokozódott.