Page - 405 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

temploma előtti szikláról látszik, mely meredek homlokával a Dunára néz. Innen a vízmentében lefelé is, fölfelé is igen pompás kilátás nyílik; délre a havasok felé, az átellenes erdőséges dombvidékre, melyből a Jauerling magaslik ki, fölfelé egész Pöchlarnig és Maria Taferlig, s a Duna berkes szigetein túl a WacAauba (Wachowa), a mely Melken alúl terjed Düren- steinig. Melknél egy darabon tágasabb völgymedenczében halad a folyam; de csakhamar megint gneiszsziklák közé szorúl, a mi nem csökkenti, sőt ellen- kezőleg növeli mentének szépségét. Legelőször is a jobb parton Schönbichl várkastélya tűnik szemünkbe egy szirtfokon, mely a Dunába könyököl. Tőszomszédságában Schönbichl klastrom simúl az erdős hegyoldalhoz. Alább a folyam Klein-Aggsbachot választja el a balparti Aggsbach (Acusabach, később Acusbach) mezővárostól, a honnan egy sötét völgyszoros egy karthausi kolostor omladékához vezet. Klein-Aggsbachtól nem messze egy völgymélyedésben, helyenként Aggstein romjainak sziklái alatt, Langegg erdőkerítette szervita klastromához jutunk. Örökzöld borostyán, történet és monda fűződik Aggstein várának romjaihoz, mely még most is büszkén és szinte fenyegetően tekint alá a szédítő magasságú sziklatetőről a Duna völgyébe. Egy magas őrtorony emelkedik föléje; erős, de nagyon hasadozott bástyák és sziklafalak kerítik a tágas várat. A csinos „Rosengártleintt-hoz veszedelmes a följárás, mégis megmászszák roskatag létrákon költői lelkületű látogatók. Egy feneketlen mély kútjából még most is lehet vizet merni; de betömődtek a földalatti folyosók, melyek a völgyfenékre nyíltak és a melyeken át a Kuenringek kirohantak, mikor a kereskedőhajókat kirabolták, míg vétkes keresetüket meg nem akadályozták és a rablófészket le nem rombolták. A jobb parton St.-¥ohannba.x\ egy XV. századbeli templom kőépülete van, átellenben meg Schwallenbach mezővárosnak egy érdekes szentség- tartója. De nemcsak ez, hanem a városka egynémely háza is rég letűnt időkre emlékeztet. Schwallenbachon alúl balra a Schlossbergről egy szikla- taraj ereszkedik a Dunához, melyet a nép „ Teufelsmauer"-nak nevez. A Duna bal partjának egy csekély kanyarúlatában, a „ Spitzergrabentt torkolatánál van Spitz mezőváros, melynek főterén egy ismeretes közmondás szerint ezer akó bor terem, a mit úgy kell érteni, hogy e helység egy szőlővel beültetett hegykúp körűi épült, a melyen jó esztendőben ugyan nem valami pompás bor, hanem legalább kitűnő eczetnek való lé terem.