Page - 448 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

régi helység, e mögött pedig a szántóföldeken túli szelíd emelkedésű lej tön a szép tölgyfákból álló nagy ellendi erdő terűi. Maria-Ellendtól keletre a jobb parton is félbeszakadnak egy kis darabon a ligetek s meredek, sárgásbarna agyagfalak esnek alá egészen a Dunáig; e mellett épült Horvát-Haslau kis falu, az egyetlen horvát telep a Duna jobb partján. Az első települők a XVI. század második felében érkeztek ide a törököktől igen sújtolt szülőföldjükről. A kutatóra és a természet kedvelőjére nézve kétségkivűl legérdekesebb részét teszik e területnek azok a nagy szigetek vagy nedves ligetek (Haufen), melyek a Lobau és az albern-mannswörthi ligetek közt kezdődnek s egy felől Fischamendig, más felől Schönauig terjednek le. Állat-, valamint növénytani tekintetben annyi változatosságot és tanulságost nyújt ez az elzárt kis világ, hogy sokkal nagyobb térre lenne szükségünk, hogy e gazdag anyagot csak félig-meddig is behatóan tárgyalhassuk; hadd adjunk itt róla csak egy rövid átpillantást. Az összes szigeteket festői változatosságú egyveleggé teszik a pompás szálerdők, sűrű sudaras berkek buja alj-növényzettel, áthatolhatatlan bozótok, kúszó növényektől össze-visszakötözött fák, kisded rétek, embermagasságot meghaladó terjedelmes káka- és nádgyepűk, magas szakadékos agyag- partok, homokos lapályok, sáros vizenyős helyek, mocsáros és lápos ingo- ványok, nagy terjedelmű kavicshordalékok, széles vízágak, patakszerű apró csermelyek, forrás módjára fölbuzgó mocsolyák, széles levelű vízi növényekkel borított posványok s fűzesektől lepett fövenyhalmok, — mindezek tarka rendetlenségben elegyednek össze egymással s olyan ős természetességű vadonnak a képét tárják elénk, minőt bizonyára senki sem gyanítana egy világra szóló nagyvárosnak a tőszomszédságában. A Duna és valamennyi ága a dús csapadék által minden évben olyan nedves levegőt idéz elő, mely az édesvíz tevékenységével egyetemben érthetővé teszi azt a bujaságát és változatosságát a növényzetnek, melylyel az állatvilág gazdagsága is összhangban áll. A rovarok, különösen pedig a szúnyogok valóságos csapássá válnak itt a meleg évszakban, s vannak olyan meleg esték, melyeken a pocsolyáktól környezett bozótok némelyikébe csak- nem lehetetlen embernek behatolnia. Csúszómászók és kétlakúak is vígan és meglehetős számos fajjal tenyésznek itt; a magas fűben sziszegő kígyók és gyíkok, valamint a megszámlálhatatlan vízi és szárazi békák egy csöppet sem emelik e táj kecsességét. A békákról, a gyakran roppant nagy harcsák- ról, a termetes süllőkről, csukákról és sok egyéb effélékről, melyek langyos