Page - 451 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

Az évszakok hatása alatt gyökeresen meg-megváltozik a ligetek jelleme, melyeknek arczúlata első sorban a növényzettől függ. Hogy e vidékek típu- sáról az olvasónak röviden képet nyújthassunk, járja be velünk e csöndes tájakat tavasz nyiltakor, nyár utolján és télben. Tavasz van; világoskék az ég s melegek a napsugarak, melyeknek a homokpadon elömlő fényében ezernyi apró kagyló csillog kristálytiszta- sággal; zöldesen villog a Duna s alacsony benne a vízállás. Kavicstorlatokon át s lenge sarj-fűzesek közt, melyekből nagy szemű parlagi szalonkák, apró homoki libuczok és lilék röppennek föl hosszan nyújtott kiáltozással, vízágak és pocsolyák mellett haladunk el; a nád már magas s a nagy bokrétájú vízi virágok, meg az üde zöld levelek közt halak és számtalan békák surrannak ide-oda; lépteink alatt itt forró kavics ropog s odább egy lépéssel már mély iszapba süppedünk. Itt vadkacsák kelnek szárnyra, mind párostúl, ijedtükben fészköket odahagyva, amott egy-egy fölriadt vidra siklik be a tiszta vízbe. Egy meredek esésű parton fölkapaszkodva, behatolunk a ligeti erdő titkaiba. Magas nád-fűvek, sűrű bozótok, iszalaggal és vad komlóval körűihálózott égerfák akadályozzák haladásunkat lépten-nyomon. A nyárfák oly sajátszerűen erős illatúak, az utolsó ibolyák már sápadoznak, az első gyöngyvirágok ellenben most kezdenek illatozni, a medvehagyma és egyéb hagymás növények most nyitják virágaikat, minden fakad és zöldéi, sűrű lombsátor terjeszkedik fölöttünk, melyben fülemülék csattognak és aranyos sárga rigók surrognak süvöltözve, szerelmes gerliczék és örvös galambok turbékolnak a magas fehér nyárfák koronái közt és varjak ülnek károgva fészkeik mellett. Most egy tisztásra érünk. Karcsú szürke törzsek nyúlnak föl magasra, tetemes számú ragadozó- madárfészkeket tartva villaszerű ágaikon; vörös és fekete kányák, ölyvek, rárók és kisebb sólymok pompás életet élnek itt; a nőstények fészkeiken ülnek, míg a hímek fent az étherkék levegőben gyakorolják repűlésbeli ügyességöket; imitt-amott még egy-egy félre fitúlt régi nagy sasfészek is fityeg egy-egy vastag ágon, mint bizonysága annak, hogy itt hajdan még nagyobb ragadozó szárnyasok is tanyáztak. Odább a szálerdő szélén egy tüskés bokrokkal, magas füvekkel és egyes nádcsomókkal benőtt vágáson kell áthaladnunk; itt fáczánok röppennek föl kiáltozva és mindenünnen tánczoló repüléssel szállonganak föl a földön fészkelő kékülő réti, fehéres mezei és rozsdabarna nádi örvölyök; amott egy őz néz félénken az idegen 57*